A twilight világa hitelesen, szinesen

Sziasztok! Karácsonyra megkaptam ezt a könyvet. Szóval, ha valaki valamit szeretne tudni valamelyik szereplőről vagy, Napfogyatkozásról, Hajnal hasadásról, Új holdról. Ezeket a témákat írónő barátnőjével beszélte meg Shannon Hale-lel Az szóljon facebook-on vagy irjon kommentet vagy mást ha szeretne tudni és én betűről betűre bemásolom. Amit Stephenie írt és mondott... 
 http://www.filmsite.hu/stephenie-meyer-a-twilight-vilaga-hitelesen-szinesen/

 Stepheni Meyer

 Shannon Hale

 Együtt =)

11. Fejezet

Nos, megírtam a következő fejezetet, de szerintem ez lesz az utolsó. Az az igazság, hogy én ezt a történetet már nem érzem úgy, hogy nektek írnám, inkább csak magamnak. A gépen megvan vagy 5 fejezet még, amit már csak szerkeszteni kell, és fejben az egész megvan. Csak ti, hiába mondom, hogy legalább egy sort írjatok, mert sokat segít nekem, nem teszitek, most nem akarok senkit elítélni, de gondoljatok bele, az én helyzetemben. Nem éppen szép. Szeretem írni ezt a történetet. És a blogot nem fogom bezárni, de valószínűleg, ha nem kapok visszajelzést nem fogom írni. Ez nem fenyegetés meg semmi csak ha tetszik írjátok meg. Ha azoknak a személyeknek, akiknek van idejük arra, hogy megírjanak 1-1 fejezetet. Szerintem nektek is van, ha elolvasni el tudjátok, annyi időtök, hogy egy sorba, elmondjátok a véleményeteket. Ez nem mindenkire vonatkozik, de szeretném, ha elgondolkodnátok rajta. Én ezt a történetem írni fogom, csak nem biztos, hogy ez a neten meglehet majd találni. 

Remélem azért, hogy mindenkinek tetszeni fog!

Jó olvasást hozzá!

XoXo : Bessie ♥

11. Fejezet - Az ajándék

Amint visszaértünk, már mindenki a megszokott helyén ült. Én gyorsan elszaladtam átöltözni. Kiválasztottam egy aranyos kisruhát, mivel ha ma délután jön a Volturi akkor legalább egy kicsit elbűvöljem őket – nevettem magamon, majd én a két bal lábas „szépség”. Hm.. de legalább  a humorom jó. De jó lenne, ha nem esne senkinek sem baja és én menteném meg őket és büszkék lennének rám a szüleim. Tudod, hogy látnak engem. Hogy velem vannak. Mindig. Szeretnek engem és én is őket, nagyon. Csak úgy látszik eljött az én időm is, hogy végre velük legyek. Csak a második családomnak ne essen semmi bajuk. Azt sosem bocsájtanám meg magamnak. Ha ők… miattam…- nem mertem tovább gondolkodni, mert már éreztem az arcomon lefolyó könnycseppet. Szeretem őket is. Főleg Edwardot, nem hagyom, hogy bajuk essen. Mindegy, majd elválik, hogy mi lesz. Gyorsan kiválasztottam egy szép ruhát

- amit tegnap előtt kaptam Alicetól - majd beszaladtam a fürdőbe, mikor belenéztem a tükörbe furcsa voltam megváltoztam hirtelen, kezdtem nőni, nem mintha eddig nem, de most egyszerre többet, ami tök jó volt. Pár perc alatt lezuhanyoztam, hajat mostam, felöltöztem, megszárítottam a hajam, állítólag, szépnek kell most lennem, mert ez egy különleges nap lesz. Kicsit izgultam, de szerintem nem a most következő 1 órától, hanem a délutántól, de attól nagyon. Mindegy. Mély levegő. Mondogattam magamnak és lementem a lépcsőn. A többiek ugyanúgy ültek, ahogy otthagytam őket.

-         - Bella, nagyon csinos rajtad ez a ruha – mosolygott, de tudtam belül ő is ideges, ami főleg Jasperen látszott meg, hiába próbálta nyugtatni a többieket.

-        -  Köszönöm,  a divat tanácsadónőm ajánlotta nekem ezt a ruhát és azt kell, hogy mondjam, megfogott – nevettem, ami kicsit javított a hangulaton.

-       -   Örülök, hogy legalább neked ilyen jó kedved van – erőltetett Jazz egy mosolyt, amit en is viszonoztam.

-        -  Bella, tényleg nagyon csinos vagy. – mosolygott Edward – Van egy meglepetésünk számodra. Rose ide adod? – mondta testvérének, aki egyből egy ékszerdobozhoz nyúlt,

  

  majd átadta bátyának – ez itt a tied, ha szeretnéd, nem akarjuk rád erőltetni, tényleg, csak ha tetszik és ez örökké a tiéd lesz, senkinek nem áll jogában elvenni ezt tőled. Senkinek – fejezte be Edward a monológját, végül kinyitottam a kisdobozt.

  egy karperec volt benne, amin a Cullen címer csillogott, gyönyörű volt.

-      Köszönöm – ennyit tellett tőlem, mert könnyeim záporozni kezdtek. Befogadtak. Elfogadtak olyannak, amilyen vagyok – Nagyon köszönöm – mondtam még egyszer és kitártam karjaim. Szerencsére mindenki kapcsolt és megöleltek engem. Éreztem bennük a szeretettett, nagyon aranyosak lehettünk. Még adtam mindenkinek 10000 puszit és még vagy 200000000 megköszöntem, végül lenyugodtunk. Edwardot hagytam utójára:

-         Nagyon szépen köszönöm – öleltem meg.

-         Neked bármit angyalom – puszilt meg.

-         Bármit? Megtanítanád nekem zongorán azt a dalt?

-        Melyiket szeretnéd? – mondta miközben odavezetett a zongorához.

-         Amit a múltkor elkezdtünk, csak Tanya bekavart. Légyszííííí – néztem rá boci szemekkel, de olyanokkal, hogy még a kő is megolvadt volna.

-        Kívánságod számomra parancs, hercegnőm – mondta miközben kezet-csókolt.

-      Uram – én meg illedelmes ember módjára pukedliztem. aztán 3 mp perc múlva mindketten szakadtunk a röhögéstől. Majd mindketten leültünk a székre és 

http://www.youtube.com/watch?v=8MKSekxOScc&feature=fvwrel

  

  Edward elkezdte játszani a dalt én csak csukott szemmel hallgattam és mintha egy másik világba kerültem volna. Ahol nem jön a Volturi, nem halnak meg a szüleim, ahol boldogan élek mindkét családommal, örökké. Csak sajnos vége lett a dalnak, hamar, nagyon hamar.

   Lássuk emlékszele valamire a múltkoriból!

-  Ja a nagy pofonra – nevettem, majd elkezdtem játszani a dal első felét, amit tudtam.

-    Nagyon ügyes vagy, kész profi most ez a rész jön – mutatta, aztán ismételtem, megint mutatott egy részt, aztán megint én következtem, így haladtunk végig.

-          Na, látod, megy ez neked. Na, de most az egészet egyszerre. Hajrá – mosolygott.

-         Jó-jó, de még nem segítenél? – mondtam, de akkor már ujjai a billentyűzeten voltak, majd elkezdtük, egyszer én, egyszer ő, valahol meg mindketten, két különböző hangnemben. A zene csak szállt, már mindenki felettünk állt. Alice csinált egy csomó képet minden szögből, majd véget ért. És mikor az utolsó billentyű és elhallgatott, csengettek. Hirtelen megfagyott a levegő a szobában, nem kellett a gondolatolvasás, hogy kitaláljam: ez nem lehetett más, mint a Volturi…

Breaking Down!

Sziasztok! Tegnap 17.én láttam a Twilight-Breaking Down című filmet a mozikban ;)
Nekem Nagyon nagyon tetszett, az esküvő olyan szépre sikeredett, hogy azt végig bőgtem anyum, azt se tudta mi van velem :D Na mindegy xd. Nagyon jó volt... a legjobb, bár a vége elég rémisztő és nagyon részletes, főleg, mikor az "izé" /Renesmee/ leszívja anyukája életerejét, meg mikor leejti Bella a poharat, amibe vér van, és visszatörik a dereka wow... :O az még nekem is fájt és mikor Edward próbálj megmenteni kedvese életét ^^
hát én szó szerint bömböltem xd.
 http://www.youtube.com/watch?v=II5JuBVzPy0

Na de mindjárt itt van az 5. rész is =) amit nagyon várok :)) már most :$ xd... De mielőtt valaki megsértődne mittoménmiért ez csak az ÉN SAJÁT véleményem!!!!
XoXo: Bessie

Facebook!!

Sziasztok!!! Új hírem van. Csináltam facebookot, ahova kifogom írni, mikor lesz friss, idézeteket, képeket, és ahol nyugodtan irhattok a bloggal kapcsolatban és hogy ha akartok egy idézetet... egyszóval nyugodtan belehet jelölni.. A nevem : Bessie Evans  /ez a kép van kirakva/ szóval csak jelölgessetek.. =)

Blogok!!!

Sziasztok! Nos... Remélem sokan elolvastátok az új fejezetet, amihez eddig 1 koment érkezett, de mindegy eldöntöttem, hogy ha valaki ír nekem két sor véleményt annak illik megköszöni, szóval mostmár válaszolni is fogok rá :D de ezt most tegyük félre ... van két blog... ami nagyon jó... mindkettő... bár ... igaz nem Edward-Bellás, sőt semmi köze az alkonyathoz, de nagyon jók :D
Az első : http://amikorsutanap.blogspot.com/ ezt Tamina irja, aki szinte már az LB-m. Igaz rég elkezdte és már van 26 fejezet...de szerintem nagyon jó. Érdemes benézni
A Második : http://amikorleszallazej.blogspot.com/ ezt drága hugicám /iskola szinten/ irja... akinek hirtelen megjött az ihlete ... aminek Nagyon Örülök... xd kukkantsatok be! neki 1+3 fejezet van :))
Mind a 2be nézzetek be mert szerintem titeket is elfog rabolni magával a történetben lévő érzelmek sokasága...
Komikat nem felejteni! :)
XoXo : Bessie

10. Fejezet

Sziasztok!!! Nagy csoda, de itt a 10. Fejezet!!! Nagyon sajnálom, hogy nem írtam, de se időm, se kedvem nem volt hozzá... sőt nem is egyszer megfordult a fejemben, hogy bezárom, de valahogy még is meggondoltam magam... szóval, ha nem nagy baj a véleményeteket legalább 1 sorba írjátok le.. Ha rossz, ha jó... Mi tetszik, mi nem nem, min kell változtatni... Akik nem rég találták meg a blogot... nyugodjanak meg.. nem szoktam ennyi időt hagyni két fejezet között csak most... nem voltam jó kedvembe... Szóval üdvözlök a Blogon Mindenkit!! Ja még annyit, hogy egy nagyon jó barátnőm nyitott egy blogot... ez az első neki és szerintem nagyon jó, de nem hiszi el -.- na minegy, hogy ha bekukkantanátok azt megköszönném : http://amikorleszallazej.blogspot.com/
Aszt hiszem, most ennyi... Jó olvasást!
XoXo : Bessie

/Alice sz.sz./

Bella elájult, lassan már egy napja.  A szíve dobog, de meg sem mozdul. Vajon mi lehet a baja? Ezeken gondolkodtam, mikor hirtelen látomásom támadt:
„A Volturi volt az, 2 nap múlva elakarnak jönni hozzánk, azt hiszik Bellát mi változtattuk át, és ezt akarják velünk „megbeszélni”. – a látomásnak vége szakadt. Gyorsan elmondtam Jasper-nek, aki aggódva megölelt, elmondtuk Esmének, Rosenak és  Emmettnek, de ők csak azt mondták, felfog nekik tűnni, hogy dobog Bella szíve és hátha addig jobban lesz. Engem nem nyugtattak meg és nem is akartam erre gondolni. Ezért felmentünk Edwardnak segíteni kutakodni. Rossz így látni a testvéremet, mert teljesen ki van bukva… Egész nap csak régi könyveket bújja, hátha talál valami választ erre a jelenségre, de eddig semmi. Épp egy online oldalt olvastam, ami vámpírokról szolt, mikor Edward hirtelen felpattant és már hívta is Carlisle-t…

/Edward sz.sz/

Alice-val és Jezz-zel kerestünk apám irodájában régi féle feljegyzéseket. Alice a gépen, Jazz és én pedig az összes könyvet, lapot, naplókat olvasunk, hátha találunk valami olyan feljegyzést, amiből rá tudunk jönni, mi lehet a baja Bellának. Épp egy ezeréves naplót olvastam. Mikor:
„Minden félvérnek szüksége van vérre, ami általában 7-8éves korban szükséges. Ha az illető nem jut vérhez, fejfájdalom, illetve ájulás jöhet létre…
Amint ezt elolvastam, azonnal felálltam és vámpír sebességgel rohantam a telefonhoz. Megnyomtam az 1-es gombot, majd hívtam apát…
- Szia, fiam. Találtatok valamit?
- Igen, épp egy naplót olvastam, miben ez állt:
„Minden félvérnek szüksége van vérre, ami általában 7-8éves korban szükséges. Ha az illető nem jut vérhez, fejfájdalom, illetve ájulás jöhet létre…- idéztem vissza az előbb olvasottakat…
- Érdekes, ha igaz, ami oda van írva, akkor Bellának az infúziójába rakj 2 dl  vért, ami a fagyasztóba van. Ha meg csináltad, hívj azonnal, de maradj Bella mellett, mert ha a szervezete vérhez jut azonnal reagálnia kell rá – adta ki az utasításokat Carlisle.

-      Oké, megyek, majd hívlak – és leraktam. Mire leraktam, Alice kezében már ott volt az állat vér melegen. Gyorsan mondtam neki egy köszi-t, majd szaladtam is Bella szobája felé. Bele öntöttem a vért az infúzióba, és vártam. Alice kezében ott volt a telefon és csak vártunk… Kezdett mozgolódni, aminek most nagyon örültem, majd elkezdtem szólongatni, ébresztgetni…


/Bella sz.sz./

- Arra keltem, hogy valaki szólogat.

-         - Bella, kellj fel. Hallod? Ébredj! – hallottam Edward bársonyos hangját.

-         - Fel vagyok – ültem fel – mi történt? – nem értettem semmit.

-         - Elájultál és a frászt hoztad rám – ölelt meg – Na meg mindenkire.  

-         - Jól vagyok, azt hiszem, csak fáj a fejem.

-         - Nem vagy éhes? – aggodalmaskodott.

-         - Nem vagyok, köszi – mondtam neki, mikor kopogtak.

-         - Szabad – mondtam halkan, hisz úgyis meghallják.

-          - Sziasztok! Bella, hogy vagy? – jött be Esme – Nagyon aggódtam érted, kicsim.

-          - Köszönöm, jól vagyok, de mi történt pontosan? – kérdeztem Edwardot, de Carlisle épp akkor lépet be.

-          - Szia, Bella. Látom jobban vagy… Szóval akkor, fiam igaz lett, amit mondtál és sikerült is megoldani a problémát, örülök – kezdett el vizsgálni – Hol fáj? – kopogtatta meg a térdem, majd megnézte a lázam..
- A fejem fáj egy kicsit, de jól vagyok, de miért ájultam el? És mit talált Edward? – nem értettem semmit.

-          - Azért ájultál el – kezdte Edward – mert a szervezetednek szüksége volt vérre, amit nem kapott, meg és ez fejfájdalommal és ájulással jár… - ölelt meg Edward. Végre mindent megértettem. Szóval ez az amiről anyuék beszéltek, de furcsa már nem is fáj, az, ha apáékról beszélek, mert tudom van egy másik családom és hogy ők „mindig Velem vannak.”

-         - Gyerekek, menjünk le. Alice szeretne mondani nekünk valamit – állt fel Carlisle. Mi is mentünk vele. Mindenki ott ült: Alice, Jazz, Esme, Rose, Emmett.

-         - Mi a baj Alice? Félsz, de nem látom miért – aggodalmaskodott Edward.

-         - Volt egy látomásom, még délelőtt. Tanya volt benne, elment a Volturihoz és azt hiszik mi változtattuk át… és holnap után itt lesznek, hogy végezzenek velünk és… és… én annyira félek – kezdett bele könny nélküli zokogásba.

-         - Alice, kicsim, nyugodj meg. Hallod. Megoldjuk, Bella jól van, vagyis jobban, szóval hallani fogják, hogy dobog a szíve – ölelte Esme. Eltelt pár perc és mindenki lenyugodott, kezdett a csend kínosra sikeredni, de szerencsére Emmett mindig a „legjobbkor” szólal meg… jelen esetben tényleg jókor:

-          - Hééé! Mi lenne, ha megejtenénk Bella első vadászatát? - kérdezte vigyorogva.

-          -Ez tök jó ötlet, Emmett. Ideje, hogy Bella, tényleg közénk tartozzon.

-          -Jajj, én egy kicsit félek… - irultam-pirultam. Ha valamit elrontok? Jajj …

-          -Bella, nyugi, ez olyan ösztönösen jön… - mosolygott Edward, ami akkora önbizalommal töltött el, hogy gyorsan beleegyeztem, még mielőtt meggondolnám magamat.

-         - Király, induljunk… Na, de ki menjen, mert azért az se lenne jó hugicának, ha mind rajta lennénk… - Ölelt meg Emm.

-          - Szívem. Jól vagy? Kezdelek félteni, ez már a második jó kérdésed, a mai nap folyamán… - poénkodott Rose.

-          - Hahaha, nagyon vicces, vagy szerelmem. Arra nem gondolsz, hogy ez a sok agy nekem van, csak mindig elrejtem, hogy ilyenkor okosnak tűnjek?! – játszotta magát… és mindenki elkezdett nevetni…

-          - Emmettnek igaza van, szerintem menjen vagy 3 ember, Edward – mert te meghallod, ha emberek vannak a közelben, Jasper – mert ha ez így lesz, le tudod nyugtatni Bellát és Alice – mert szerintem ez minden vágyad és jó ha látsz majd valamit út közben – adta ki a tervet Carlisle.

-          - Héé?! És én? Én is akarok menni… Légyszi apa, hadd menjek… ez is nekem volt az ötletem, szerintem ennyi kijár nekem- nyafogott Emm, végül „apa” is beadta a derekát, átöltöztünk aztán elindultunk vadászni… huh… meg kigondolni is furcsa, és szokatlan, de nem sokáig…

/ilyennek képzelte el Bella/

XxX

A vadászat kicsit furcsára sikeredett, mert a többiek nem is mondtak semmit… csak mentem a saját fejem után… szokás szerin. Furcsa volt, olyan szabadnak éreztem magamat… mintha kicseréltek volna. Csak futottam és futottam, mert egy ínycsiklandozó illatot éreztem, mikor közeledtem, megláttam egy tigrist… őrködött, vagyis őrizni próbálta a területét, nem sok sikerrel, mert én okosabb voltam. Elé álltam, majd kicsit barátságosan megsimogattam, a szívverése lassult, megnyugodott. Én akkor gyorsan a hátára pattantam, majd egy laza mozdulattal beleharaptam a nyaki ütőerébe, és szívtam, az utolsó cseppig. Mire végeztem a többiek csak szájtátva bámultak.

Alice&Jazz

/Edward, Emmett,de csak ruhailag/

-         - Mi az? – kérdeztem. Emmett volt az első aki feleszmélt.

-          - Még, hogy mi az? Belluska, profi módon vadásztad le a tigrist. Gratulálok, nem csalódtam benned – ölelt magához.

-          -Ügyes vagy, ahogy Em, mondta kész profi – dicsért meg Jazz.

-          - Köszönöm – irultam-pirultam.

-          - Bella, ügyes voltál. Nem fázol? Kicsit szétszakadt a ruhád… - mondta Edward, miközben levette az ingjét és rám terítette. Igaz a térdemig ért, de jó volt.

-         - Köszi – öleltem meg.

-Bella, nagyon jól csináltad, na de gyere fussunk haza… A többiekkel van egy meglepetésünk… 
Komenteket nem felejteni!! 

9. Fejezet

(Bella)

A napok teltek és én nekem még az első napokban, amióta meg van Edward képessége, ő minden nap segít, hogy könnyebb legyen nekem használni ezt az erőt, de mostanság egyre kevesebbet hallom a gondolataikat és alig eszek. Nem kívánok ételt, sőt tegnap kihánytam az egészet. Nagyon pocsékul vagyok. Épp az ebédet ettem, amikor éreztem, hogy rosszul vagyok. Egyből szaladtam a WC-re és sajnos megint hánytam, megtöröltem a számat, fogat mostam, majd visszamentem a konyhába.

- Kicsim, menj fel a szobádba és aludj egyet, én pedig beszélek Carlisle-val, hogy mi lehet a bajod, jó? – mondta Esme és megölelt.

- Rendben – de amint elindultam éreztem, hogy szédülök aztán már semmi mást csak a sötétséget. Az időt nem észleltem, hangokat nem hallottam. Nagyon furcsa volt mintha lebegtem volna vagy nem is léteztem volna. Megszűntem.

/Tanya szsz./

Elgondolkodtam, egy hét telt el azóta, hogy megterveztem a vámpírhadseregem, hogy majd azzal kiirtom azt a nőszemélyt, de Bellát túl könnyű lenne legyőzni, és ha meg is halna Edward nem biztos, hogy szeretne. Ezért arra gondoltam mi lenne, ha szólnák a Volturinak. Azt a mesét adnám be, hogy a Cullen Klán átváltoztatott egy gyereket. Ők eljönnének, megölnék Bellát és… - dobpergés – mindenki happy. J Ó yeh. Holnap el is indulok Olaszországba repülőgéppel, amit még le kell foglalnia az én Dave-mnek. Megyek is megbeszélem vele. Lementem a recepcióhoz és szerencsémre pont Dave volt ott. Király ez a nap.

- Szióka, le tudnál nekem foglalni egy repülőjegyet holnapra? De a lehet akkor az első osztályon – vetettem be a legszebb szempilla rebegetést a világon.

- Öhm… – Khm – Hello, persze hányra szeretnéd, szivi? – kacsintott rám.

- A legelső gépre, ami indul – pislogtam, mint egy jól nevelt kislány. Mire ő megfordult, pötyögött valamit a gépén.

- Holnap 11 órára a Seattle-i reptérről indul. 1 osztályos jegy lefoglalva – mosolygott rám. Hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a nyakkendőjét és megcsókoltam. Ő meg vissza se csókolt csak utólag úgy meg lepődött. Felmentem a szobámba összepakoltam és reggelre, útra kész voltam. Gyorsan átöltöztem kisminkeltem magamat, mire kész voltam az óra már 10-et mutatott. Bezártam az ajtót elindultam mind az 5 bőröndömmel a lift felé, lent odaadtam a kulcsomat és kifizettem ezt a 2 hetet.

Fogtam egy taxit és 43 perc múlva a reptéren raktam le a bőröndjeimet ellenőrzésre. Elkértem a jegyem és helyet foglaltam. Elővettem az mp5-ömet bedugtam a fülembe azt maximumra tekerve adtam át magam a rocknak.

6 óra múlva már a nagy ajtó előtt vártam elszámoltam 3-ig majd benyitottam. A trónon Aró nekem jobb oldalt Caius és a bal oldalamon Marcus.

- Örvendek Miss. Denali kisasszony – köszönt nyájasan Aro, a tőle megszokott módon.

- Én is nagyon örülök, bár rossz hírrel jöttem – tetettem a szomorúságomat.

- Mi a problémád leányom? – kérdezte kíváncsian.

- Én nem szeretnék tolakodó lenni – játszottam a szerepem – de… a Cullen klán átváltoztatott egy embert.

- Igaz ez? – kérdezte Caius.

- Igen, sőt ez nem minden egy kislányt változtattak át, alig lehet 13 – mondtam a legtöbb szomorúságot erőltetve a hangomban.

- Megnézhetem… - nyújtotta a jobb kezét. Én pedig nagyon erősen arra gondoltam, hogy Bellának vörös a szeme és nagyon gyors akár egy vámpír. Aro hirtelen elengedte a kezem és félelem és egy kis bánat csillogott meg a szemében, amit nem értettem.

- Aro, igaz, amit mondott? – kérdezte Marcus, félelemmel a hangjában.

- Sajnálom, bátyám, de a hír igaz… A törvény szerint végeznünk kell a barátainkkal… A Cullen családdal – mondta Aro – Holnap indulunk és megnézzük mi a helyzet, de azért viszek pár „katonát” ha esetleg nagyon vad lenne – nagyon szomorú volt a Volturi klán, de én majd’ ki ugrottam a bőrömből annyira jó kedvem volt.

8. Fejezet

Sziasztok! Nos meghoztam a 8. fejezetet... remélem tetszik... Nos mostmár ritkábban lesz friss mert tanulnom kell mint állat, de megpróbálom hamar... Jó olvasást!
XoXo : Bessie


(Tanya)

Ezt nem hiszem el, Állandóan így Bella, úgy Bella. Nekem kellene a középpontban lenni, mint mindig.   Edwardnak engem kellene szeretnie és csak velem foglalkoznia e helyett, Belluskával van éjjel-nappal. Engem kellene tanítani azon a furcsa hangszeren… hogy is hívják? Ringana? Nem. Zongota ? Nem. Zongora? Igen, azaz na, azon megtanítania, de nem inkább azt a kis fruskát Velem kellene lenni-e állandóan engem ölelgetni-e, szeretni-e de nem ááá nehogy már. Elegem van, ezért is jöttem el Forks-ból. Elutazok Seattle-be igaz az út hosszú, de legalább átgondolok mindent. Most március van. 4 hónap múlva – az július lesz - viszont bosszút fogok állni a kis Bellácskán. Ezeken gondolkodtam, amíg be nem értem Seattle-be, megkerestem a legdrágább szállodát és bementem. Nagyon szép volt bár láttam már szebbet New York-ba.

Megkerestem a recepciót. Egy 20 év körüli srác volt, aki ott mosolygott és a notebookon pötyögött valamit közelebb mentem, de nem figyelt rám elvolt, foglalva a facebookkal. Chö… mai fiatalok. Meglengettem a hajam hátha figyel, de még így sem velem foglalkozott.

- Sziókaaaa, tudnál nekem segíteni… – mondtam neki miközben szőke fürtjeim csavargattam – …Dave – olvastam le a nevét a névjegykártyájáról.

- Jó napot! Miben… segít..he..tek? – dadogott miközben végigmért. Még a nyála is csepegni kezdet. Na igen ilyen reakciókat akarok Edwardtól, de majd ha a kis Bellácska eltűnik én ezt meg is fogom kapni.

- Egy luxus lakosztályt szeretnék – mosolyogtam rá. Amitől hallottam, hogy a szívverése felgyorsul.

- Öm… máris…. asszonyom – mondta zavartan majd elfordult és megint pötyögni kezdett – Hány napig szeretne ön itt maradni.

- Jaj, szivi, tegezz csak nyugodtan – pislogtam nagyokat – úgy 1-2 hónap.

 - Oookééy – nyújtotta el a szót. Elfordult, a szekrényből kivett egy kulcsot majd a kezembe nyomta – 25. emelet 600-as szoba. Fizetni mikor távozol.

- Köszikeee – motyogtam és dobtam neki egy puszit. A szívverése meg már az egekbe szökött, félő volt, hogy szívrohamot kap.

Beléptem a liftbe ahol ott volt egy férfi, Josh, vagyis egy volt a kártyáján. Olyan 50 év körüli lehetett. Mondtam neki, hogy hova akarok menni mire ő azaz Josh megnyomott három gombot és már mentünk is fel az új szobámhoz. Nem telt bele 2 perc már csodálhattam az új otthonomat.

 Leültem az ágyamra és elgondolkodtam a tervemen. Arra jutottam, hogy újszülötteket toborzok (xD) és akkor megkezdődhet a harc. Gondoltam, hogy ha már játszani akarok, megmutatom Alice-nak a tervemet, hogy ők is fel tudjanak készülni. Mindent átgondoltam és reméltem, hogy az unokahúgom mindent lát. Most, hogy mindent elintéztem elmehetek vásárolni. Egyből boldogabb lettem. (:D) Lementem és megkértem Dave-et, hogy hívjon nekem taxit. 5 perc sem telt bele már mehettem is kifosztani ezt a várost is.

***

5 és fél óra múlva már minden boltot bejártam és mindent megvettem, ami kellett, cipő, ruhát, nadrágot, pólót, toppot, fehérneműt, sapkát, kabátot. Egyszóval mindent. Visszamentem a szállodába, de már nem volt ott Dave… sajnos. Nem baj majd akkor holnap beszélek vele. Döntöttem el.

(Alice)

- Akkor megvan Edward képessége? – kérdezte Bella.

- Igen nagyon úgy tűnik – mosolygott Jazzem.

- Király – ugrált össze-vissza, mint egy bolha.

 - Gyerünk most már be, kész az ebéd – mondta anya a kerti ajtóból egy fakanállal a kezében.

- Igenis anya kapitány – na, nem találjátok ki ezt ki mondta. Na? Na? Hát persze, hogy Emmett na, kilepődik meg? A válasz egyszerű: Senki. Miután bementünk Bella leült enni én pedig már terveztem, hogy holnap, azaz hétfőn elmegyek és beíratom magunkat az iskolába. Aztán kezdődhet a szokásos életünk. Végig hallgathatjuk a szokásos kérdéseket és furcsa beszélgetéseiket. Végül mire megszoknak, minket elköltözünk. És ez így megy tovább évezredeken át.

- Bella, holnap eljössz velem vásárolni? Kellenek új ruhák. Mivel alig van és az iskolában nem akarok régi, használt ruhákba mászkálni.

- Persze. A többiek jönnek? – kezdte el enni a rántott húst, hogy miért szeretik ezt az emberek?

- Aha, vagyis csak ha szeretnéd… - hagytam függve a mondatot.

- Igen, jó lenne, de ha nem akarnak…- motyogott most ő.

- Jó akkor jönnek – jelentettem ki ellent mondást nem tűrő hangon.

- Neeeee – ordibált a medve.

- Ó dehogynem – mondta Rose és már csak az ajtójuk becsapása hallatszott.

(Másnap)

Amint beértünk a plázába nem bírtam magammal, és már rohantam is az első üzletbe. Miután körbementünk az egész plázába, ami összesen 32 bolt volt csak. Még ilyen kicsi plázát komolyan mondom ki kéne még legalább 10-15 bolttal bővíteniük minimum! De legalább jó ruhák voltak nem olyan 1 hetesek, mert azok már olyan gagyik. Hanem divatosak, na, jó emiatt nem jelenetem fel őket, csak. Emm szokásához íven megint nyafogott. Szerintem ő, amikor megszületett megállt az 5 éves szintem és az agya, nem hogy, nőt volna, csökkent, nem is kicsit. Este még kipakoltunk otthon mind a 36 szatyorból, majd Bella felment lefeküdni, Edward pedig felkísérte.

Mostanság minden este Bellával „alszik” mert állítólag akkor Bells nem álmodik rosszat amikor Ed vele van. Esmének már elmondtuk a nagy hírt, ő nagyon örült neki. Na meg persze Rose és Emm is. A denali klán már haza ment, pont tegnap. Tanya az óta, mióta elment nem adott magáról hírt. Furcsa, de Irina azt mondta gyakran szokott ilyet és ilyenkor nem jó őt zaklatni. Nem is baj, eddig is csak tönkre tett mindent, nem hiányzik, hogy megint bekavarjon nekünk…

7. Fejezet

Sziasztok!

- Hidd el befog, neki nincs agya – nevetett, majd rám kacsintott. És akkor kinyílt az ajtó és Carlisle, Em, és Jazz lépett be rajta.

- Na, mi ez a sus-mus, - kérdezte kaján vigyorral a maci.

- Semmi, csak arra gondoltunk fogy benne lennél-e egy kis játékba – mondta Ed, rám kacsintva, de szerencsére Emm-nek nem tünt fel.

- Miről lenne szó? – kérdezgette.

- Semmi különös, csak arra gondoltunk, hogy a fiúk elmennek állatvérért és neked ki kell találni… - hagytam függve a végét.

- Rendben, benne vagyok. Mikor kezdjük? – egyből igen. Ó jehh. Adtam magamnak egy gondolatbeli pacsit.

- Amint a többiek is hazaérnek. Jazz beszélhetnék veled? – motyogta el Edward miközben eltátogta, hogy foglaljam le Emmett-et. Miután felmentek benyomtuk a tv-t és néztünk valami baseball meccset. Amikor megjöttek a csajok.

- Szerintem menjetek fel az emeletre Jazz és Ed is ott van, most forralják ki tervüket ellenem  – motyogta azzal a kaján vigyorával Emm, majd nagyot ugrott, mert nyert a csapat vagy mi… A többiek pedig mentek az emeltre gyorsan kipakolták a szatyrokat, és ők is mentek Edwardék után. Megszámoltam most csak 24 szatyor volt náluk. Huh, rekord 30 alatt van. Ritka pillanatok egyike, pedig még csak 3 hete vagyok itt. Hát, de ez ellen mit lehet tenni? Semmit. Na, de mindegy is. A többiek is lejöttek. Pár perc múlva Jazz és Carlisle indult állatvérért, úgy beszéltük, hogy hoznak szarvast, medvét, hegyi oroszlánt és, még amit találnak. Miután elmentek mi leültünk a fotelba és beszélgettünk én Edward mellett ültem. Alice Jazz ölébe ült, Rose Emm ölébe és mellettük Esme.

- Na, akkor mit csináljunk? – pattogott Alice.

- Nem tudom, mi lenne, ha megnéznénk egy filmet? – gondolkodtam el.

- Rendben, de mi legyen az? – kérdezte most Ed.

- Legyen a Vámpírnaplók könyörgöm – nézett hasonló boci szemekkel Em, mint amilyenekkel Alice szokott, bár még nem szárnyalta túl…

- Nekem jó – álltam ki mellette.

- Jó – mondta Edward és berakta a DVD-t a lejátszóba és beállította 5.1-be mint a mozikba. Eddig Esme a konyhába készített nekem popit, azaz pattogatott kukoricát, az illatokból ítélve. Mire visszaért elindítottuk a filmet és Emm már röhögött pedig még csak egy energia italnak volt a bemutatója. A film tényleg vicces volt, mert a vámpírok nem mehetnek napra, csak ha van rajuk egy gyűrű. Hát nem volt valami sok értelme de Emm majd’ megszakadt a röhögéstől. Én már a végén éreztem, hogy mindjárt elalszok, mert pilláim egyre gyakrabban csukódtak le és már nem éreztem semmit.

(Edward szsz.)

Szegény Bella elaludt ezen az unalmas filmen, hát nem is csodálkozom. Felvettem az ölembe és felvittem a szobájába lefektettem az ágyára. Gondosan betakargattam és adtam a homlokára egy puszit. Már milyen nagy szinte már kinéz vagy 12-13 évesnek. Lassan már jöhet velünk iskolába. Hmm… tényleg nekünk 3 nap múlva iskola. Kezdődik minden előröl, már egy kicsit uncsi, de most már, hogy itt van Bella lehet hogy nem is lesz olyan szörnyű. Na, tessék már megint itt járok. Chö… meg sem lepődök magamon. Mindegy. Lementem a többiekhez és nagy sajnálatomra a 2. évadot is meg kellett néznünk. Miután vége lett felmentem Bellához és lassan ébresztgetni kezdtem. Apa és Jazz is megjöttek és hoztak is állatvért a feladatunkhoz - mosolyodtam el kicsit magamban – amit a drága Angyalom talált ki.

-Bella ébresztő – alig volt szívem felébreszteni, de már muszáj volt. Így is már 3 órát aludt.

- Igen – kérdezte kómásan. Olyan aranyos volt…

- Jó reggelt vagy inkább estét – mosolyogtam rá.

- Hogy kerültem ide? – nézett körbe a szobájában – köszi. Gondolom te hoztál ide igaz? – kérdezte most már ő is mosolyogva.

- Hát… igen, de most már menjünk le, rendben?

- Persze – mondta és már pattant is fel, de túl gyorsan és felesett a lábában. Szerencsére még eltudtam kapni.

- Nos, úgy látom visszajött a „botlok össze-vissza” korszakod! – mosolyogtam, nem is inkább nevettem vagy kacagtam.

- Köszi szépen, én is nagyon szeretlek – vágta be a durcit.

- Ne már – néztem rá kutyaszemekkel, de nem hatotta meg – rendben akkor mivel engeszteljelek ki? – erre persze erre egyből mosoly ült az arcára. ÁÁÁ mint Emmett, ez lehet valami Emm-Gyerek­-vírus? Majd megkérdezem apát…

- Nos, vegyél a hátadra és úgy menjünk le – ragyogott az arca a boldogságtól.

- Hm… rendben – motyogtam és a hátamra kaptam. Majd lementünk a nappaliba. Mindenki lent ült és már készülődtek, azaz Emm szeme már be volt kötve, és az orrába is volt valami… gondolom hogy ne érezze majd meg a muffin illatát. A poharakba ki van öntve az állatvér. 8 féle volt. Mókus-, szarvas-, farkas-, róka-, őz-, hegyi oroszlán vér – nyami – és medve vér.

(Bella szsz.)

- Na, akkor az lesz a feladatod, hogy mi összeöntünk 2-3 féle vért és neked ki kell találni, hogy mi van benne, rendben? – kérdeztem mosolyogva, amikor betoppant Elezar, aki elment a városba, derült ki így utólag.

- Okay, mikor kezdjük? – már megint ez a vigyor kezdem unni, de remélem, hogy hamarosan vége lesz ennek.

- Most – mondtam egyből –Ha kész vagy…– mondtam neki és már kevertük is az első adagot ;)

- Én mindig kész vagyok, cicus – nevettet saját poénján

- Jó, de ha mindet eltalálom kapok valamit? Mondjuk 2 hónapig nem megyek el Alice-vel vásárolni… - már megint fogadni akar, de rendben. Alice kérdőn pillantott rám mire én egy aprót bólintottam.

- Rendben… - sóhajtott fel Alice színpadiasan.

- Hm... ez könnyen ment – gondolkodott el – ilyet máskor is akarok játszani! – jelentette ki Emm.

- Kívánságod számunkra parancs, édes – mondta Rose és adott egy puszit férje szájára – Na, ezt most idd meg. Mindet! – és megitta, mondjuk ebbe nem volt semmi különleges.

- Hm…szarvas és róka. Hát…mit mondjak ez együtt khm.. borzalmas – és már nem is volt ott az a vigyor. Adtam egy pacsit magamnak persze csak gondolatba..

- Feladod, édes – mosolygott Rose.

- Úgy ismersz, szivi? Mert remélem nem – és ott a mosoly. Na tessék „hamar öröm kár öröm.”

- Nem, de jöhet a következő adag? – mondta most Edward.

- Én is szeretlek szivi – dobott egy puszit Edward hangja irányában.

- Igyál már – nyomta a kezébe Alice a következő „italt”.

- Na, ebbe van…oroszlánocka…fini-mini macika és farkaszocka – nyafogott, mint egy 3 éves kisgyerek.

- Nagyon ügyes vagy – dicsérte meg apa mosolyogva.Apa.. hm..

- Köszikeee – nyafogott tovább. Már olyan ideges voltam, hogy én csináltam meg az innivalóját amibe belemorzsoltam 3 muffint, kólát, chipset és hogy elnyomja az illatát öntöttem rá mókus vért.

- Na Emmett. Remélem ezt is kitalálod – kacsintottam Edward-ra és odaadtam Rose-nak a poharat. Ő odaadta neki és megállt előtte, hogy lássa reakcióját amikor Emm az egész trutyit ráköpte Rose-ra aki egy hatalmas pofont adott mivel a ma vett, előre megrendelt ruhadarab volt rajta amiből csak azt az egyet varrtak. Egyből felszaladt a szobájukba és nagy csattanással adta tudtunkra, hogy ma nem szeretne velünk beszélni Rose. Hát igen. Édes a bosszú. Szokták mondani, bár Rose-t sajnálom, de majd kiengesztelem valahogy… :/ 

- Na, ne már – nyafogott Emm – Ezt ti akartátok? – nézett Edward-ra majd rám olyan szemekkel, amivel ölni tudott volna. Hupsz… bebuktunk.

- Bocsi öcsi, majd ha lesz időm sajnállak – végre már Edward arcán volt az ismerős kaján vigyor.

- Ha ilyen vagány vagy gyere, harcoljunk! – mondta Emm.

- Rendben, menjünk, de most rögtön – mosolygott el Ed és már mentek is ki az udvarra. Emmett hátrált egészen a kis patakig ami a kert végébe volt, majd olyan erősen amilyen gyorsan csak tudott nekirontott Edwardnak. Féltem, hogy megsebesül hiába vámpír. „Ne essen baja” „Hadd védjem meg” ismételtem magam amikor csak egy nagy zajt hallottam. Óvatosan felpillantottam és csak azt láttam, hogy Emm ütni akarja Edwardot, akit mintha egy pajzs vett volna körül…

~Ez meg hogy lehet? – kérdezte Em.

- Nem tudom- válaszoltam a kérdésére.

- Mit nem tudsz Bella? – kérdezte Elezar meglepődve.

- Hát amit Emmett kérdezet – válaszoltam most már én is meglepődve. Emm kérdezet valamit és én arra válaszoltam. Ennyi az egész.

- Bella, Emm nem kérdezett semmit – motyogta Edward – legalábbis hangosan nem – fejezte be.

- Mit hallottál mit mondott Em? – faggatott Jazz.

- Azt hallottam, hogy azt kérdezte: „Ez meg hogy lehet?” – idéztem vissza szavait.

- De én ezt – ne nézzetek hülyének de – magamtól kérdeztem – nézett rám *már nem csak én vagyok dilis* szemekkel.

- Bella, emlékszel még a képességedre? – kérdezte Carlisle.

- Persze, van egy pajzsom amivel megtudom védeni magam és ha másokat… - bevonok alá megvédem őket és megszerzem a képességüket. Fejeztem be magamban, és akkor hirtelen mintha egy villany gyújtottak fel a fejembe – akkor megvan Edward képessége?

Sziasztok!!!

Sziasztok! Szomorúan tapasztalom, hogy megírtam az eddigi leghosszabb fejezetet és Egyetlen egy komment sem érkezett ez elszomorít, mert én már megírtam a 7. és a 8. fejezetet is! Szoval legalább 3 ember, ha írna azt nagyon megköszönném és ha szeretnék, kirakom a blogomra a bannerüket! Szóval remélem kapok pár kritikát!
XoXo : Bessie

6. Fejezet

Sziasztok!
Nos, én megígértem, hogy ha ma meglesz a 3 komi jön a friss. Nos ez azért nagy szám mert a4 komment is összejött, amit én boldogan olvasok el a nap 18 órájában vagy 1000-szer. Szóval lehet bátran írni ehez a fejezethez is de először elolvasni!
XoXo : Bessie
Tanya rontott be az ajtón, nagyon mérges volt. De amint meglátott engem Edward ölébe, a szemével szikrákat szórt. Elkezdett felém futni. Épp meg akart pofozni, amikor Edward elkapta a csuklóját, és a falhoz nyomta. Emmett is segített neki, és ketten úgy fogták le. Féltem, de csak hogy, baja esik az „én lovagomnak”. Sírtam, nagyon, mert a félelem átjárta a testem. Alice és Rose odaszaladt hozzám, és felvittek a szobámba. Rose leült az ágyamra és én belemásztam az ölébe és ott sírtam tovább. Én ezt nem így akartam, nem akartam mások gondjára lenni, nem akartam, hogy állandóan velem kellejen lenniük, hogy nekem főznek-sütnek, hogy állandóan miattam kell aggódniuk. Más életet érdemelnek és én is másat szeretnék, de már nem lehet. De ez ellen már nem tehettem semmit. Addig gondolkodtam és szidtam magamat, míg végül elnyomott az álom. Álmomban megint rosszat álmodtam, de most más volt. "Egy szobában voltam ahol ott volt Tanya és az a két vámpír, aki megölte a szüleimet. – Meg kell ölnötök azt a családot és persze cserébe kaptok valamit – mondta Tanya miközben gonoszan mosolygott.
- Rendben – mondták szinte egyszerre. Majd futottak az erdőbe és minden megtörtént ugyanúgy."

Arra keltem, hogy valaki rázogat. És az a valaki nem más, mint Edward.

- Bella kellj fel hallod nincs itt senki, nem kell félni – suttogta és az ölébe ültetett. Kicsit furcsa volt. Megöleltem, nem tudom miért, de nekem mos erre volt szükségem. Visszaölelt, ami most nagyon jól esett.

- El szeretnéd mondani? – kérdezte miközben a hátamat simogatta. Nem akartam szerintem kinevetne, hogy ilyeneket álmodom, de mégis megbíztam benne.

- Azt álmodtam, hogy… Tanya… kéri meg azt a két vámpírt… hogy… öljék meg a… szüleimet… - motyogtam el neki nagy nehezen, de ahelyett hogy kinevetett és elment volna itt maradt és tovább simogatta a hátamat.

- Sajnálom, ami ma történt nem néztem ki ezt Tanyaból – még ő sajnálja azt, amit az a nő tett, milyen aranyos.

- Nem a te hibád nem haragszom rád – mondtam neki és szorosabban öleltem, majd az arcára adtam egy puszit – És köszönöm, hogy megvigasztaltál.

- Nincs mit, Bella. És jó éjszakát – motyogta, majd befektetett az ágyba. Aztán elindult kifelé.

- Edward – mondtam neki miközben visszafordult már az ajtóból – Nem aludnál itt velem? – kérdeztem kicsit zavartan.

- Rendben, de akkor aludni! – nevetett, majd befeküdt mellém az ágyban, és megölelt. Mivel hajnali 2 óra volt már nem nagyon voltam álmos.
- Nem mesélnél el nekem egy mesét, olyan rég olvasott már nekem bárki is...
- De, persze, ha ezt szeretnéd - mondta és már el is vett egy könyvet a polcról. Majd elkezdte olvasni a mesét, én csak a vállára hajtottam a vejem és úgy hallgattam.
- Egyszer volt, hol nem volt...- a mese egy lányról szólt, akit Hamupipőkének hívnak. A szülei meghalnak és a gonosz mostohájával és annak két lányával él, szenvedett. Mígnem egy nap elegáns meghívót kézbesít nekik a küldönc. A királyi udvarban bált rendeznek, melyre meghívják a királyság valamennyi ifjú leányát, hogy közülük válassza ki a herceg a jövendőbelijét... A történet vége az lett, hogy Hamupipőke elhagyja az üvegcipőjét és a herceg  a királyság minden lányának lábára felpróbáltatja. Végül megtalálja "Őt" - És boldogan élnek míg meg nem halnak. Vége.
- Nagyon szép volt. Köszi, de sajnos nem vagyok álmos. Nem mesélnél magadról? – faggatóztam.

- Szívesen, bármikor. Mit szeretnél tudni?

- Mi a kedvenc ételed, színed, milyen volt a régi életed, bánod-e, hogy vámpír lettél. Egyszóval mindent – soroltam neki.

- Nos, nem nincs valami nagy választás az ételek között, de a hegyi oroszlán a kedvencem. Aztán a kedvenc színem a kék. Látom neked is – mondta miközben körbenézett a szobámban.

- Hát igen… na de mesélj még… léci… - néztem rá boci szemekkel. Aminek meg is lett a hatása, mert folytatta.

- Hát a régi életem nem igazán volt túl jó. Az apámat nem ismertem, az anyukám pedig még az átváltozásom előtt meghalt ő is spanyolnáthában. Abban az időben több millió embert halt meg. Utána – megállt mintha nem tudná, hogy folytassa, de szerencsére néhány másodperc után nagylevegőt vett és folytatta ott ahol abba hagyta – néhány évig Carlisle-val éltem, de miután Esme is vámpír lett elmentem… nem miatta, hanem kitört a lázadó korom – kínosan felnevetett, de mesélte tovább – elutaztam más országokba és mivel gondolatolvasó vagyok tudtam ki a bűnös és ki nem és én… megöltem azokat, akik rosszat tettek. Akkor jónak gondoltam, de már most nagyon rossz még belegondolni is, hogy mit tettem, mennyi embert öltem meg, és szívtam ki a vérüket. Ez olyan 2-3 évig tartott. Azután visszajöttem. Nehéz volt leszoknom az embervérről, de végül sikerült hála apának és anyának. Ők tartották bennem a lelket, már ha van lelkem. 1935-ben Rose lett az új családtag és őt akarták nekem páromul, de engem nem kötött le igazán Rose szépsége. A többit pedig tudod. Ja, és nem, nem bántam meg, hogy vámpír lettem – mosolyodott el a végén.

- Köszönöm, hogy elmondtad és sajnálom, hogy ez történt veled, és megnyugodhatsz, ugyanis neked van lelked – jelentetem ki mosolyogva és adtam az arcára egy puszit.

- Köszönöm, na de ha nem vagy fáradt, akkor te is mesélhetnél, és persze ha nem gond, hogy szóba kerülnek – itt elhalkult – a szüleid – nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy neki bármit elmondhatok.

- Nem, legalább valakinek elmondhatom, mit érzek. Hol kezdjem? – mosolyogtam rá.

- Talán az elején… mire emlékszel a születésedből? Milyen voltál kicsinek? Valami vicces történetet mindent, amit meg szeretnél velem osztani.

- Rendben… Nos, amire kiskoromból emlékszem azaz, hogy anya mindig azt a szót suttogta, hogy szeretlek, mikor még a hasában voltam. Amikor megszülettem rápillantottam anyára szörnyű volt, hogy ezt tettem vele olyan elnyúzott volt majd apa kivitt a szobából nagyon gyorsan megmosdatott felöltöztetett és szaladt vissza anyához én addig csendben vártam. Hallottam, ahogy anya egyszer felsikít és nekem is fájt, hogy miattam érzi ezt a kínzó érzést. Apa bejött, levitt a konyhába és adott nekem enni, akkor még vért ittam, most már nem nagyon van szükségem rá. Anya felsikított, apa az ölébe kapott és felmentünk anyához. Odaültünk mellé apa a kezét simogatta én meg csak néztem. Akkor mondtam ki az első szavam. Kicsit furcsa volt legalábbis apa nagyon meglepődött, mert az mondtam „Szeretlek” és belemáztam anya ölébe, ott aludtam el. De apa este átrakott a másik ágyra. Miután letelt a három nap elmentünk vadászni, azaz én csak néztem és jól lemaradtunk anyától nehogy bajom essen. De anya olyan volt, mint aki már vagy ezer éve csinálná és nem is bántott. Így teltek a napok, de volt egyszer egy olyan időszak, amikor nagyon sokat elestem. Léptem egyet és elestem. Az nagyon vicces volt. Anyáék azon gondolkodtak, hogy kipárnáznak, hogy puhára essek.

De szerencsére kinőttem. Bár néha még most is meg-megbotlok. Hát a többit meg tudod. Szeretnél még tudni valamit? – olyan jó volt neki mindent elmondani, hogy végig hallgatott és megértett. Ez jól esett.

- Hát talán csak még azt, hogy mi a kedvenc ételed és mi a kedvenc virágod?

- Ételem nincs olyan nagy kedvenc, virág meg nem tudom a rózsa és a frézia.

- Értem, nem akarsz aludni már hajnali 4 lesz 10 perc múlva – nézte az órát.

- Már nem nagyon vagyok álmos.

- Jó akkor mit csináljunk – gondolkodott el.

- Van egy ötletem, de lehet, hogy nem fog tetszeni. Lemegyünk a konyhába és sütünk muffin-t – adtam egy ötletet.

- Ez nagyon jó ötlet, de akkor öltözz fel addig kimegyek – mondta és már állt is fel. Gyorsan felöltöztem, ami abból állt, hogy felvettem egy :

 Beszaladtam a fürdőbe megmostam a fogamat, majd megfésülködtem. Kerestem egy hajgumit és összefogtam a hajamat. Elindultam lefelé miközben azon gondolkodtam, hogy milyen sütit süssünk Em-nek amikor megbotlottam az utolsó lépcsőfokon. Felkészültem a fájdalomra, de helyette két kezet éreztem a derekam körül. Kinyitottam a szemem és Edward mosolygós arcával találtam szembe magam.

- Köszönöm – mondtam neki és talpra állított.

- Nincs mit. De legközelebb óvatosan! – elindultunk a konyha felé.

- Öm… mi kell bele? – kérdezte furcsa grimasszal az arcán.

- Nos, mielőtt leestem a lépcsőn azon gondolkodtam milyet kellene csinálni. És arra jutottam, hogy kakaós legyen, mert szerintem az a legfincsibb – mosolyogtam rá majd keresni kezdtem a lisztet.

- Rendben. Ha a lisztet keresed, az már itt van – mutatott az asztalra, és tényleg ott volt már minden, ami kell hozzá. Liszt, cukor, kakaópor, fahéj, sütőpor, étolaj, tojás, tej és vaníliás cukor.

- Mikor… - mutattam az asztalra.

- Amikor a lisztet kerested – mondta és megint rám mosolygott.

- Tényleg a többiek hol vannak? – furcsálltam, hogy senki nincs lent.

- Tanya elment nem tudom hova szerintem olyan 2-3 napig nem is jön haza. Rose, Alice, Kate, Irina, Carmen és Esme elmentek vásárolni és azért ilyen korán, mert Alice az itteni boltokat már mind kifosztotta és messzebbre mennek. A többiek pedig azaz Carlisle, Emm és Jazz vadászni mentek – vázolta a tényeket, amíg én a száraz hozzávalókat beletettem egy tálba és evőkanállal kevertem össze.

- Miben segítsek? – kérdezte.

- Mindjárt belerakom az olajt és a tojást ebbe és azt és kezd el a mixerrel összedolgozni. Ja, és utána bekapcsolnád a sütőt 180 fokra?

- Persze – kivette a kezemből és csinálta is a neki kiosztott munkát. Csak mivel nem volt gyakorlata a mixer használatáról az egész konyha ragadt a masszától. Én gyorsan elbújtam a pult mögé és Edward is csatlakozott vámpír sebességgel. Így egyikőnk se lett csokis. Nagyon jót röhögtem szerencsétlenkedésén, miközben én a kis papírokat belepakoltam a sütőbe.

-  A tej felét öntsd hozzá, óvatosan és folytasd, majd a másik felét is öntsd bele. Óvatosan. Nagyon szép barna masszát fogsz kapni,a maradékbó,l ami benne maradt a tálba- röhögtem megállás nélkül -az evőkanállal kell belepakolnunk a kis muffin papírokba – mondtam neki a további feladatokat. Miután kész lettünk beraktuk a sütőbe és vártunk. Még Edward háttal állt nekem kitaláltam valamit. Belemártottam az kezemet a csoki krémbe és megöleltem Ed-et és így a pólója csokis lett. Majd ráfújtam egy kis lisztet, és még jobban röhögtem rajta.

 - Héj! Ez nem ér – mondta és elkezdett futni utánam 1-2 percig körbe-körbefutottunk az asztal körül.

 - Pillanat! De én már nem bírom – lihegtem, Edward odajött hozzám és megölelt addig én összekentem a hátát, de ahogy éreztem ő is az enyémet. Végül megfogtam a lisztes zacskót és a fejére öntöttem.

- Ez nagyon gonosz húzás volt – mosolyodott el ravaszul, majd megfogta a tojást és a fejemre ütötte.

- Hé!!!

- Bocsi, de kölcsön kenyér visszajár – mosolygott ártatlanul.

- Igen? – megfogtam a tojást és neki dobtam. Szerencsére telibe találta az arcát. Röhögtem.

- Igen! – és most ő dobta nekem a tojást, ami pont a hasamra esett. Gondoltam egyet és úgy csináltam mintha fájna.

- Áááá… sz… nagyon fáj… áu… - sipítoztam mint egy hülye.

- Bella, bocsi én nem akartam – motyogta és már egyből vizsgált. Gyorsan megfogtam 2 tojást

- Itt a kalapács – mutattam a kezemre lévő első tojásra– Itt a tojás – és megtörtem a fején a harmadik tojást is – ő meg mint egy bamba azt sem tudta miről van szó – Hahó! Itt vagy? – lógattam a kezem előtte mikor a maradék csokis tésztát a fejemre öntötte.

- Jó reggelt, Csipkerózsika – nevetett.

- Ez nem vicces – duzzogtam.

- Na de irány fürdeni, én meg addig itt összetakarítok – mutatott a konyhán körbe ahol mindenhol ragacsos tészta vagy tojáshéj volt szétdobálva.

- Jó – nevettem – De a sütit el ne felejtsd, mert 2 perc és kész! Tudod, hogy kell kikapcsolni? – Mutogattam rá és röhögtem - Csak mert a mixelővel könnyebb bánni, ha érted…- húztam az agyát.

- Igen?! Na, gyere csak ide – mondta és az ölébe kapott.

- Miért is? – kacérkodtam – Na gyere kapj el.. futottunk megint körbe-körbe a konyháné

- Megvagy – elkapott a fenébe , mocorogtam hátha kitudok szabadulni – Csak nem gondolod, hogy tésztás lábbakkal végigmész fel a 2. emeletre?

- Ja… hát…Jól van – hagytam abba a kapálódzást. Miután felvitt a fürdőbe lerakott és megengedte nekem a vizet és lement. Én kicsit áztattam magamat, majd lassan lefürödtem, megmostam a hajam, amiből alig akart kijönni az a ragacs. Végül megtörölköztem, felöltöztem és megszárítottam a hajam, majd lementem. Amint a konyhába értem a szám is tátva maradt csillogott-villogott minden. És a muffin is az asztalon volt NEM MEGÉGVE!!! Edward pedig átöltözve, megfürödve.

- Ezt, hogy csináltad?

- Tudod vámpír gyorsaság. Nem kérsz? – nyújtotta felém a muffinos tálcát.

- Hm… de. Te nem kérsz? – nyújtottam én felé, de ő csak egy grimaszt vágott, amin muszáj voltam nevetni – Ha nem hát nem – majd beleharaptam. És megint csak elfintorodott, megint nevettem – Héj! Így nem tudom megenni, hogyha röhögtetsz.

- Mi, hogy én? – nézet rám ártatlanul.

- Igen te! Ezzel a fejjel – utánoztam őt és ő is nevetett egy sort.

- Okey, abba hagyom – jelentette ki aminek nagyon örültem. De amikor beleharaptam megint olyan furcsa fejet vágott. Próbáltam mérgesen rá nézni.

- Ok, most már tényleg abba hagyom, de te, hogy bírod azt megenni?

- Nagyon finom lett. Na és mi legyen a tervünkkel? Azaz, hogy etetjük meg ezt Emmetel?

- Nekem már van egy ötletem – motyogta majd vázolta is a tervét.

- Ez nagyon jó, már csak azt kellene, hogy be is dőljön neki.

- Hidd el befog, neki nincs agya – nevetett, majd rám kacsintott. És akkor kinyílt az ajtó és Carlisle, Em, és Jazz lépett be rajta…