9. Fejezet

(Bella)

A napok teltek és én nekem még az első napokban, amióta meg van Edward képessége, ő minden nap segít, hogy könnyebb legyen nekem használni ezt az erőt, de mostanság egyre kevesebbet hallom a gondolataikat és alig eszek. Nem kívánok ételt, sőt tegnap kihánytam az egészet. Nagyon pocsékul vagyok. Épp az ebédet ettem, amikor éreztem, hogy rosszul vagyok. Egyből szaladtam a WC-re és sajnos megint hánytam, megtöröltem a számat, fogat mostam, majd visszamentem a konyhába.

- Kicsim, menj fel a szobádba és aludj egyet, én pedig beszélek Carlisle-val, hogy mi lehet a bajod, jó? – mondta Esme és megölelt.

- Rendben – de amint elindultam éreztem, hogy szédülök aztán már semmi mást csak a sötétséget. Az időt nem észleltem, hangokat nem hallottam. Nagyon furcsa volt mintha lebegtem volna vagy nem is léteztem volna. Megszűntem.

/Tanya szsz./

Elgondolkodtam, egy hét telt el azóta, hogy megterveztem a vámpírhadseregem, hogy majd azzal kiirtom azt a nőszemélyt, de Bellát túl könnyű lenne legyőzni, és ha meg is halna Edward nem biztos, hogy szeretne. Ezért arra gondoltam mi lenne, ha szólnák a Volturinak. Azt a mesét adnám be, hogy a Cullen Klán átváltoztatott egy gyereket. Ők eljönnének, megölnék Bellát és… - dobpergés – mindenki happy. J Ó yeh. Holnap el is indulok Olaszországba repülőgéppel, amit még le kell foglalnia az én Dave-mnek. Megyek is megbeszélem vele. Lementem a recepcióhoz és szerencsémre pont Dave volt ott. Király ez a nap.

- Szióka, le tudnál nekem foglalni egy repülőjegyet holnapra? De a lehet akkor az első osztályon – vetettem be a legszebb szempilla rebegetést a világon.

- Öhm… – Khm – Hello, persze hányra szeretnéd, szivi? – kacsintott rám.

- A legelső gépre, ami indul – pislogtam, mint egy jól nevelt kislány. Mire ő megfordult, pötyögött valamit a gépén.

- Holnap 11 órára a Seattle-i reptérről indul. 1 osztályos jegy lefoglalva – mosolygott rám. Hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a nyakkendőjét és megcsókoltam. Ő meg vissza se csókolt csak utólag úgy meg lepődött. Felmentem a szobámba összepakoltam és reggelre, útra kész voltam. Gyorsan átöltöztem kisminkeltem magamat, mire kész voltam az óra már 10-et mutatott. Bezártam az ajtót elindultam mind az 5 bőröndömmel a lift felé, lent odaadtam a kulcsomat és kifizettem ezt a 2 hetet.

Fogtam egy taxit és 43 perc múlva a reptéren raktam le a bőröndjeimet ellenőrzésre. Elkértem a jegyem és helyet foglaltam. Elővettem az mp5-ömet bedugtam a fülembe azt maximumra tekerve adtam át magam a rocknak.

6 óra múlva már a nagy ajtó előtt vártam elszámoltam 3-ig majd benyitottam. A trónon Aró nekem jobb oldalt Caius és a bal oldalamon Marcus.

- Örvendek Miss. Denali kisasszony – köszönt nyájasan Aro, a tőle megszokott módon.

- Én is nagyon örülök, bár rossz hírrel jöttem – tetettem a szomorúságomat.

- Mi a problémád leányom? – kérdezte kíváncsian.

- Én nem szeretnék tolakodó lenni – játszottam a szerepem – de… a Cullen klán átváltoztatott egy embert.

- Igaz ez? – kérdezte Caius.

- Igen, sőt ez nem minden egy kislányt változtattak át, alig lehet 13 – mondtam a legtöbb szomorúságot erőltetve a hangomban.

- Megnézhetem… - nyújtotta a jobb kezét. Én pedig nagyon erősen arra gondoltam, hogy Bellának vörös a szeme és nagyon gyors akár egy vámpír. Aro hirtelen elengedte a kezem és félelem és egy kis bánat csillogott meg a szemében, amit nem értettem.

- Aro, igaz, amit mondott? – kérdezte Marcus, félelemmel a hangjában.

- Sajnálom, bátyám, de a hír igaz… A törvény szerint végeznünk kell a barátainkkal… A Cullen családdal – mondta Aro – Holnap indulunk és megnézzük mi a helyzet, de azért viszek pár „katonát” ha esetleg nagyon vad lenne – nagyon szomorú volt a Volturi klán, de én majd’ ki ugrottam a bőrömből annyira jó kedvem volt.