7. Fejezet

Sziasztok!

- Hidd el befog, neki nincs agya – nevetett, majd rám kacsintott. És akkor kinyílt az ajtó és Carlisle, Em, és Jazz lépett be rajta.

- Na, mi ez a sus-mus, - kérdezte kaján vigyorral a maci.

- Semmi, csak arra gondoltunk fogy benne lennél-e egy kis játékba – mondta Ed, rám kacsintva, de szerencsére Emm-nek nem tünt fel.

- Miről lenne szó? – kérdezgette.

- Semmi különös, csak arra gondoltunk, hogy a fiúk elmennek állatvérért és neked ki kell találni… - hagytam függve a végét.

- Rendben, benne vagyok. Mikor kezdjük? – egyből igen. Ó jehh. Adtam magamnak egy gondolatbeli pacsit.

- Amint a többiek is hazaérnek. Jazz beszélhetnék veled? – motyogta el Edward miközben eltátogta, hogy foglaljam le Emmett-et. Miután felmentek benyomtuk a tv-t és néztünk valami baseball meccset. Amikor megjöttek a csajok.

- Szerintem menjetek fel az emeletre Jazz és Ed is ott van, most forralják ki tervüket ellenem  – motyogta azzal a kaján vigyorával Emm, majd nagyot ugrott, mert nyert a csapat vagy mi… A többiek pedig mentek az emeltre gyorsan kipakolták a szatyrokat, és ők is mentek Edwardék után. Megszámoltam most csak 24 szatyor volt náluk. Huh, rekord 30 alatt van. Ritka pillanatok egyike, pedig még csak 3 hete vagyok itt. Hát, de ez ellen mit lehet tenni? Semmit. Na, de mindegy is. A többiek is lejöttek. Pár perc múlva Jazz és Carlisle indult állatvérért, úgy beszéltük, hogy hoznak szarvast, medvét, hegyi oroszlánt és, még amit találnak. Miután elmentek mi leültünk a fotelba és beszélgettünk én Edward mellett ültem. Alice Jazz ölébe ült, Rose Emm ölébe és mellettük Esme.

- Na, akkor mit csináljunk? – pattogott Alice.

- Nem tudom, mi lenne, ha megnéznénk egy filmet? – gondolkodtam el.

- Rendben, de mi legyen az? – kérdezte most Ed.

- Legyen a Vámpírnaplók könyörgöm – nézett hasonló boci szemekkel Em, mint amilyenekkel Alice szokott, bár még nem szárnyalta túl…

- Nekem jó – álltam ki mellette.

- Jó – mondta Edward és berakta a DVD-t a lejátszóba és beállította 5.1-be mint a mozikba. Eddig Esme a konyhába készített nekem popit, azaz pattogatott kukoricát, az illatokból ítélve. Mire visszaért elindítottuk a filmet és Emm már röhögött pedig még csak egy energia italnak volt a bemutatója. A film tényleg vicces volt, mert a vámpírok nem mehetnek napra, csak ha van rajuk egy gyűrű. Hát nem volt valami sok értelme de Emm majd’ megszakadt a röhögéstől. Én már a végén éreztem, hogy mindjárt elalszok, mert pilláim egyre gyakrabban csukódtak le és már nem éreztem semmit.

(Edward szsz.)

Szegény Bella elaludt ezen az unalmas filmen, hát nem is csodálkozom. Felvettem az ölembe és felvittem a szobájába lefektettem az ágyára. Gondosan betakargattam és adtam a homlokára egy puszit. Már milyen nagy szinte már kinéz vagy 12-13 évesnek. Lassan már jöhet velünk iskolába. Hmm… tényleg nekünk 3 nap múlva iskola. Kezdődik minden előröl, már egy kicsit uncsi, de most már, hogy itt van Bella lehet hogy nem is lesz olyan szörnyű. Na, tessék már megint itt járok. Chö… meg sem lepődök magamon. Mindegy. Lementem a többiekhez és nagy sajnálatomra a 2. évadot is meg kellett néznünk. Miután vége lett felmentem Bellához és lassan ébresztgetni kezdtem. Apa és Jazz is megjöttek és hoztak is állatvért a feladatunkhoz - mosolyodtam el kicsit magamban – amit a drága Angyalom talált ki.

-Bella ébresztő – alig volt szívem felébreszteni, de már muszáj volt. Így is már 3 órát aludt.

- Igen – kérdezte kómásan. Olyan aranyos volt…

- Jó reggelt vagy inkább estét – mosolyogtam rá.

- Hogy kerültem ide? – nézett körbe a szobájában – köszi. Gondolom te hoztál ide igaz? – kérdezte most már ő is mosolyogva.

- Hát… igen, de most már menjünk le, rendben?

- Persze – mondta és már pattant is fel, de túl gyorsan és felesett a lábában. Szerencsére még eltudtam kapni.

- Nos, úgy látom visszajött a „botlok össze-vissza” korszakod! – mosolyogtam, nem is inkább nevettem vagy kacagtam.

- Köszi szépen, én is nagyon szeretlek – vágta be a durcit.

- Ne már – néztem rá kutyaszemekkel, de nem hatotta meg – rendben akkor mivel engeszteljelek ki? – erre persze erre egyből mosoly ült az arcára. ÁÁÁ mint Emmett, ez lehet valami Emm-Gyerek­-vírus? Majd megkérdezem apát…

- Nos, vegyél a hátadra és úgy menjünk le – ragyogott az arca a boldogságtól.

- Hm… rendben – motyogtam és a hátamra kaptam. Majd lementünk a nappaliba. Mindenki lent ült és már készülődtek, azaz Emm szeme már be volt kötve, és az orrába is volt valami… gondolom hogy ne érezze majd meg a muffin illatát. A poharakba ki van öntve az állatvér. 8 féle volt. Mókus-, szarvas-, farkas-, róka-, őz-, hegyi oroszlán vér – nyami – és medve vér.

(Bella szsz.)

- Na, akkor az lesz a feladatod, hogy mi összeöntünk 2-3 féle vért és neked ki kell találni, hogy mi van benne, rendben? – kérdeztem mosolyogva, amikor betoppant Elezar, aki elment a városba, derült ki így utólag.

- Okay, mikor kezdjük? – már megint ez a vigyor kezdem unni, de remélem, hogy hamarosan vége lesz ennek.

- Most – mondtam egyből –Ha kész vagy…– mondtam neki és már kevertük is az első adagot ;)

- Én mindig kész vagyok, cicus – nevettet saját poénján

- Jó, de ha mindet eltalálom kapok valamit? Mondjuk 2 hónapig nem megyek el Alice-vel vásárolni… - már megint fogadni akar, de rendben. Alice kérdőn pillantott rám mire én egy aprót bólintottam.

- Rendben… - sóhajtott fel Alice színpadiasan.

- Hm... ez könnyen ment – gondolkodott el – ilyet máskor is akarok játszani! – jelentette ki Emm.

- Kívánságod számunkra parancs, édes – mondta Rose és adott egy puszit férje szájára – Na, ezt most idd meg. Mindet! – és megitta, mondjuk ebbe nem volt semmi különleges.

- Hm…szarvas és róka. Hát…mit mondjak ez együtt khm.. borzalmas – és már nem is volt ott az a vigyor. Adtam egy pacsit magamnak persze csak gondolatba..

- Feladod, édes – mosolygott Rose.

- Úgy ismersz, szivi? Mert remélem nem – és ott a mosoly. Na tessék „hamar öröm kár öröm.”

- Nem, de jöhet a következő adag? – mondta most Edward.

- Én is szeretlek szivi – dobott egy puszit Edward hangja irányában.

- Igyál már – nyomta a kezébe Alice a következő „italt”.

- Na, ebbe van…oroszlánocka…fini-mini macika és farkaszocka – nyafogott, mint egy 3 éves kisgyerek.

- Nagyon ügyes vagy – dicsérte meg apa mosolyogva.Apa.. hm..

- Köszikeee – nyafogott tovább. Már olyan ideges voltam, hogy én csináltam meg az innivalóját amibe belemorzsoltam 3 muffint, kólát, chipset és hogy elnyomja az illatát öntöttem rá mókus vért.

- Na Emmett. Remélem ezt is kitalálod – kacsintottam Edward-ra és odaadtam Rose-nak a poharat. Ő odaadta neki és megállt előtte, hogy lássa reakcióját amikor Emm az egész trutyit ráköpte Rose-ra aki egy hatalmas pofont adott mivel a ma vett, előre megrendelt ruhadarab volt rajta amiből csak azt az egyet varrtak. Egyből felszaladt a szobájukba és nagy csattanással adta tudtunkra, hogy ma nem szeretne velünk beszélni Rose. Hát igen. Édes a bosszú. Szokták mondani, bár Rose-t sajnálom, de majd kiengesztelem valahogy… :/ 

- Na, ne már – nyafogott Emm – Ezt ti akartátok? – nézett Edward-ra majd rám olyan szemekkel, amivel ölni tudott volna. Hupsz… bebuktunk.

- Bocsi öcsi, majd ha lesz időm sajnállak – végre már Edward arcán volt az ismerős kaján vigyor.

- Ha ilyen vagány vagy gyere, harcoljunk! – mondta Emm.

- Rendben, menjünk, de most rögtön – mosolygott el Ed és már mentek is ki az udvarra. Emmett hátrált egészen a kis patakig ami a kert végébe volt, majd olyan erősen amilyen gyorsan csak tudott nekirontott Edwardnak. Féltem, hogy megsebesül hiába vámpír. „Ne essen baja” „Hadd védjem meg” ismételtem magam amikor csak egy nagy zajt hallottam. Óvatosan felpillantottam és csak azt láttam, hogy Emm ütni akarja Edwardot, akit mintha egy pajzs vett volna körül…

~Ez meg hogy lehet? – kérdezte Em.

- Nem tudom- válaszoltam a kérdésére.

- Mit nem tudsz Bella? – kérdezte Elezar meglepődve.

- Hát amit Emmett kérdezet – válaszoltam most már én is meglepődve. Emm kérdezet valamit és én arra válaszoltam. Ennyi az egész.

- Bella, Emm nem kérdezett semmit – motyogta Edward – legalábbis hangosan nem – fejezte be.

- Mit hallottál mit mondott Em? – faggatott Jazz.

- Azt hallottam, hogy azt kérdezte: „Ez meg hogy lehet?” – idéztem vissza szavait.

- De én ezt – ne nézzetek hülyének de – magamtól kérdeztem – nézett rám *már nem csak én vagyok dilis* szemekkel.

- Bella, emlékszel még a képességedre? – kérdezte Carlisle.

- Persze, van egy pajzsom amivel megtudom védeni magam és ha másokat… - bevonok alá megvédem őket és megszerzem a képességüket. Fejeztem be magamban, és akkor hirtelen mintha egy villany gyújtottak fel a fejembe – akkor megvan Edward képessége?