Első Díjam!

Sziasztok! Megkaptam az első díjam! Ezért ezer köszönet és hála Minie 95 ღ - nek ♥

Szabályok!

1.Tedd ki a képet a blogodra!

2.Köszönd meg annak, akitől kaptad a díjat!

3.Írj le 6 dolgot magadról!

4.Küldd tovább 5 blog írónak, linkkel együtt!

5.Hagyj megjegyzést a blogjukon!

6 dolog rólam: 

- Imádom a zenét
- 13 éves vagyok
- Imádom a kocsikat
- A forma1-be Lewis Hamiltonnak szurkolok( Hajrá)
- Rengeteg barátom van
- és Nem tudok titkot tartani... azaz nagyon ritka... :D


Akiknek tovább küldöm:
- Dorothy
- Eveliin
- Nikki
- waltex
- vampire

4. Fejezet

Sziasztok itt a negyedik fejezet... Nos van két kicsi problémám... 1.hogy eddig 1 ember írt kommentet a 2. fejezetnél 

Minie95 ღ

akinek nagyon sokat köszönök... :) Ezért azon gondolkodtam hogy 2 hét múlva (lehet) bezárom ezt a blogomat. A 2. ok: az az hogy lehet hogy ez az én blogom, de mégsem ezt érzem... a régit szeretném 

visszakapni, de tudom lehetetlen... szóval írni fogom ezt a blogot amíg kedvem tartja... és ha látom mások is szeretnék... Ennyi lenne... Jó olvasást!

Pusszi : Bessie

 (Alice szemszög)

Edward mostanság nagyon furcsa nekem. Mintha valamit titkolna vagy nem is tudom… de ezt most kezdte… Mióta itt van Bella? Oh… már mindent értek!? vagy… nem. Aj… a lényeg szerintem Edynek tetszik Bella… de mi van ha mégse én meg rákérdezek. És akkor:

„ - Edward? Neked tetszik Bella?

Erre ő:

-Mi? Dehogy? Jaj Alice- nyafogna és megharagudna. Én pedig azt nem szeretném…”

  Épp a nappaliban voltunk és hirtelen látomásom támadt.

„ Egy esküvőn voltam. Ahol a családom, a denali klán Tanya kivételével, Carlisle barátai és a volturi is ott várta a vőlegényt és a mennyasszony…” Ez meg mi? Most már mindent értek….

 (Edward Sz.sz.)

Furcsa érzés van a gyomromban,

Talán pillangók? Szállnak, s repdesnek?

Ha Ő a közelemben van gyorsabban,

De ha nincs, eltűnnek ezek az érzések.

/Saját/

Állandóan rajtam lóg, mint egy pincsi kutya.  Pedig én már elmagyaráztam neki, hogy én nem akarok tőle semmit, de mint egy süket, egyik fülén be, másikon ki- gondolkodtam miközben felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyba és a plafont bámultam és elgondolkodtam Bellán, kezdem megkedvelni. Olyan aranyos istenem, miket beszélek itt. Olyan furcsa amikor a közelemben van megnyugszom és érzem, hogy nincs semmi baj, mert tudom, hogy jól van, és ha kell megtudom védeni. Milyen jó lenne, ha talán egy kicsit többet lehetnék vele. Ááá, komolyan mondom bediliztem. Egy vámpír lehet elmebajos? Mert én az vagyok most is arról veszekszem magammal, hogy együtt lehetek-e vele.  Na, miért nem lehetek vele együtt?- gondolkodjunk - dirigáltam magam.

Ő még kicsi, de megnő-vitatkozott a másik felem.

Én meg nagy, de nem öregszem, szóval bevárhatom még felnő-hát ez értelmes volt tőlem.

És hogy tudna szeretni egy gyilkost? Erre egyszerű a válasz sehogy. Gondolkodásomból Alice hangja ébresztett fel.

- Holnap megyünk vásárolni!!!- sipítozott az ajtóba. Hát igen ő nem megkérdezi, mint más, nem ő kijelenti. Én felültem az ágyba és akkor megláttam a boci szemeit. - Ügye te is jössz?- most már kérdezte, de olyan hangon, hogy annak nem lehetett ellenállni.

- Rendben – nyögtem ki, mert nem nagyon volt kedvem. De Bella is biztos jön. Lehet, hogy akkor már nem is lesz olyan szörnyű. Na, tessék már megint Bella.

- Alice? – muszáj volt valakivel ezt megosztanom.

- Igen? Edward minden rendben veled? Mostanság olyan furcsa vagy… Nem értem, vagyis van egy sejtésem, de nem mertem rá kérdezni, mert féltem, hogy megharagszol… vagy esetleg csak rossz az elméletem…- motyogta Alice, majd leült mellém. Megöleltem őt, nem tudom mi vezérelt, de most szükégem volt egy testvéri-ölelésre… és elmondtam neki… mindent…

(Alice)

- Jazz elmegyünk vadászni?- kérdeztem Szerelmem. Miközben egy csókot nyomtam a szájára.

(Miután hazaértünk)

- Megjöttünk – szólt Jasper a többieknek majd apához fordult – Carlisle, majd beszélhetnénk?

- Persze, miről szeretnétek beszélgetni? – kérdezte most ő.

- Azt majd inkább később. Mit csináltatok? – tereltem a témát, majd jelentőség teljesen néztem apura. Ő egy aprót bólintott majd leült a kanapéra.

- Semmi különöset, de majd Elezar beszélni akar Bellával, szólok is neki – mondta majd felállt és elindult az emeletre Bells szobája felé. Addig mindenki lejött és leültek a nappaliba. Emm és Rose a földre, majd mi is leültünk melléjük. Elezar és Carmen a fotelba, Esme, Edward, Kate a kanapéra. Irina és Tanya ők inkább úgy döntöttek, hogy elmennek vadászni. Pár perccel később már jött is le a két hiányzó személy. Majd ők is leültek a nekik hagyott helyre.

- Mit szeretnétek kérdezni? Csak nyugodtam mindenre válaszolok – mosolygott ránk.

- Na csak szeretnék kérdezni néhány dolgot. Például miket eszel? – kérdezte Elezar nagybácsim.

- Öm…még most csak emberi ételt, mert a szüleim régen azt mondták, hogy ha majd többet leszek ember közelébe akkor majd kelleni fog nekem állati vér – mondta és már láttuk ahogy a könnycseppek lehullnak az arcán – Bocsánat – ejtette ki ezeket a szavakat majd már ott sem volt.

- Majd én megyek – szaladtam utána majd meg is találtam a konyhába és ott zokogott. Háttal nekem.

- Mindjárt megyek csak adjatok egy percet – suttogta rekedtes hangon.

- Bella mi nem várunk el tőled semmit és sajnáljuk nem akartuk felhozni és tudjuk milyen neked, mert mi mind átestünk ezen csak te kisebb korodban – motyogtam neki, majd megöleltem.

- Köszi, Alice – mondta majd ő is visszaölelt – Menjünk – mondta majd már mentünk is vissza.

- Sajnáljuk, mi nem tudtuk – szaladt hozzánk Carmen és megölelte az új barátos nőmet remélhetőleg.

- Semmi baj, felejtsük el rendben? – erőltetett meg egy mosolyt. Majd visszaült a helyére.

- Öm…mi lenne, ha inkább te mesélnél, de csak olyat, ami nem érint érzékenyen – ajánlotta Rose, ami nem is volt olyan rossz ötlet.

- Rendben úgyis akartam nektek mutatni valamit. Emm hoznál, nekem egy kiskést nem kell annyira éleset – mosolygott rá de Emm arcáról lefagyott a mosoly.

- Hé, ennyire rossz társaság vagyok, hogy öngyilkos akarsz lenni? – kérdezte, de a helyérről el sem mozdult.

- Dehogyis, nem vagy annyira rossz társaság és nem is lehetek öngyilkos. Szóval siess! – adta ki a parancsot Bella. Majd Emmett már szaladt is. Hallottunk egy kisebb durranást. Majd már futott is vissza.

- Emmett mit csináltál odakint? – kérdezte Esme miközben fia elé sétált.

- Jaj, anya ügye tudod, hogy mennyire szeretlek – bújt anyához Emm, majd megölelte.

- Én is, de most komolyan mit tettél tönkre ismét – folytatta faggatását anya.

- Én csak kinyitottam a fiókot és véletlenül a kezemben maradt – emelte ki az ártatlanságát fejező szót – és különben is miért engem hibáztatsz mikor Edward fúrta a csavarokat neki kellett volna erősebbre – mondta miközben az öcsire emelte fel fenyegetően mutatóujját, mint aki most neveli a gyerekét.

- Ó majd, pont én leszek a hibás, mert te széttöröd a konyaszekrényt? – tette fel a költői kérdést Öcsipók.

- Hát még szép, hogy te ez csak természetes – vágott vissza Emm miközben rá kacsintott.

- Hát ezt elrontottuk – motyogta Jas-nek Emm.

- Elrontottuk? Tesókám ezt te egyedül szúrtad el – világosította fel szerelmem Emm-et.

- Chö… te mellém se állsz? Hát jó tesó vagy mondhatom – nyafogott tovább Emm. Már Jasper majdnem kimondta a frappáns visszavágását mikor Bella megszólalt.

- Fiúk álljatok le, és Emm megkaphatom azt a kiskést? – állította le őket mosolyogva.

- Ja… öm persze – majd átnyújtotta neki a kést. Bella visszaült a helyére majd a kés élét a kezéhez tartotta majd óvatosan megvágta magát olyan 5 cm hosszúan és akkor…

3. fejezet

Sziasztok! Itt a 3. fejezet kicsit későn de ez is elérkezett. 

Majd elindultunk haza. Amint leparkoltunk, bevittük a szatyrokat.

Este még megvacsoráztam, majd elmentem fürdeni, felvettem az új pizsamámat és már dőltem is be az ágyba. Este most szerencsére  nem álmodtam semmi kellemetlenről, így reggel kipihenve keltem. Leszaladtam a lépcsőn ahol sikeresen elestem, de szerencsére ott volt Edward és elkapott. Segített felállni, majd bekísért a konyhába. Isteni illatokat éreztem, omlett, sajttal megszórva, mellé paradicsom vágva és kenyér volt szeletelve hozzá.

- Jó reggelt, hogy aludtál szívem?- kérdezte Esme miközben elém rakta a tálcát.

- Remekül, köszönöm-mondtam és már el is kezdtem enni a tojást.

- Rendben, ha megetted öltözz fel, mert Elezar-ék két óra múlva itt lesznek.

- Okay - mondtam és ettem tovább, mikor mindet megettem beleraktam a mosogatóba a tányért és felszaladtam öltözni. Mivel a gardróbom már szinte tele volt, így volt miből választanom.

- Lányok, nem tudnátok segíteni, nem tudom, hogy mit vegyek föl – mondtam halkan mivel úgyis meghallják. És már nyitódott is ki az ajtó, majd betoppant rajta Alice és Rose.

- Persze, hogy segítünk- válaszoltak majd el is tűntek a szekrényembe. Majd jöttek is ki kezükben egy kék pólóval és egy világoskék csőnadrággal hozzá szürke kis cipővel.

 Gyorsan adtam az arcukra egy-egy puszit és már el is tűntem a fürdőbe. Felvettem, kifésültem a gubancos hajamat majd összefogtam a hajamat a fél oldalra a gumival. És már mentem is le a nappaliba, Emmett már készült valami csípős beszólással, de most Rosalie megelőzte.

-Emmett Cullen meg ne merd sérteni Bellát, mert az megbánod- fenyegette meg kedvesét, aki csendbe is maradt. Majd leültünk a nappaliba TVt nézni.

- Hány óra van?- kérdeztem a többieket akik megnézték.

-9:26, miért?-szólalt meg ma először Jasper.

- Csak, mert 9:30-tól megy a Spongyabob kockanadrág, és ha nem baj szeretném nézni.

- Jaj,dehogy baj Emmett mindjárt átkapcsolja a TVt, igaz? Fiam?- mosolygott az új anyukám, de nehéz ezt még kimondani akár gondolatba is.

- Persze, azt én is szoktam nézni-mondta és az ölébe ültetett, mert elkezdte. Én és Emm az egészet végig néztük énekeltük, Alice pedig fényképezgetett minket. Miután vége lett már csak mi maradtunk ott, mert a többieknek dolga akadt. Esme főzte az ebédet, Carlisle a dolgozószobájába volt, Rose és Alice az új divatról beszélgetett fent az emeleten. Edward a szobájába volt, Jazz pedig kint az udvaron.10 perc múlva két autó hangját hallottuk meg, a többiek addig mind lejöttek a nappaliba. Majd belépett az ajtón egy barna hajú kedves nő és a párja. Mögöttük pedig 3 szőke szépség és az egyik már Edward nyakába volt. (Nagyon nem volt szimpatikus).

- Csókolom a nevem Isabella Marie Swam- mutatkoztam be illedelmesen.

- Szia, tegez csak minket az én nevem Carmen Denali, ő itt a férjem Elezar és ők pedig a lányaink Kate, Irina és Tanya-mutatott végig mindenkin.

(Más képet nem találtam)

- Rendben köszö…vagyis köszi- mosolyogtam rájuk és cserébe is egy mosolyt kaptam. Nagyon szimpatikusnak tűntek nekem (egyesek).

- Szóval te lennél az a lány, akire nem hatnak a képességek?- kérdezte Elezar, azt hiszem.

- Igen én.

- És megfoghatom a kezed?- kérdezte és leültünk a kanapéra. Esme leült a fotelba, Carlisle leült a fotel karfájára, Jasper, Alice és Emmett a kanapéra. Kate, Irina, Edward és az ölében ülő Tanya a másik kanapéra. Elezar, Carmen az egyik fotelágyba Rose és én a másik fotelágyba ami egymáshoz közel volt. Így oda tudtam adni neki a kezem de azért még egy másodpercig elgondolkodtam. Biztos hogy akarom én ezt?kérdeztem magamtól, majd egy gyors elmefutás után a válaszom Igen lett, mivel ártani nem árthat.

- Persze- és nyújtottam is neki a jobb kezem.

- Azt a… ezt nem hiszem…el, ilyennel … én még nem...nem is találkoztam ilyennel-dadogta.

- Mi a képessége?- kérdezte egyből Carlisle.

-2 képessége is van: 

- Az első: van egy mentális és fizikai pajzsa

- A második: hogy ha ezt a pajzsot kifejleszti akkor akit bevon a pajzsa alá annak megszerzi a képességét és azt még ki is tudja fejleszteni-mondta tátott szájjal.

És akkor mindenki elhallgatott nem értettem miért, így rákérdeztem:

Akkor az most jó vagy rossz? És hogy kell kifejleszteni? És mi az a mentális pajzs?És a fizikai?- kérdeztem egy kicsit gyorsabban a kelleténél.

Elmosolyodtak, majd megszólalt Jasper

-Ez nagyon is jó, sőt ilyennel még nem is találkoztam, hogy valakinek két (bár ha úgy vesszük három) erős képessége legyen. És igen mi itt vagyunk melletted és segítünk fejleszteni, ezt sokat kell gyakorolni és ez által fog erősödni. A mentális pajzs azaz, hogy nem tudja, senki megtámadni az elmédet pl. itt vagyunk mi, Alice nem látja a jövődet, én nem érzem az érzéseidet és itt van Edward, aki nem hallja a gondolataidat. A fizikai pajzs, azaz amikor ha felhúzod majd magad köré a pajzsot, akkor Emmett üthetne, de csak a pajzsodat tudná ütni amit te alig éreznéd és az sem fájna fizikailag csak éreznéd az elméd körül –magyarázta, miközben a többiek is csak most értették meg, mekkora erőnek vagyok tulajdonában. Néhány percig mindenki csendbe volt, hogy feldolgozzák az előbb hallottakat.

- Na, ne már, ha Bella felnő, nem tudom majd legyőzni harcba? Pedig már reménykedtem, hogy lesz valaki aki majd harcol velem, erre?- mondta teljesen kibukva. Hát igen neki ez a legnagyobb problémája. Ezen mindenki csak megeresztet egy mosolyt.

- Én megmutatom a barátainknak a szobáikat- mosolygott Esme kedvesen, majd felállt és a többiek is felálltak, majd elindultak az emeletre. Mi addig lent maradtunk és beszélgettünk.

- Szóval akkor ezért nem hatott rád a képességünk- mondta Alice, majd felállt és megölelt, nem értetem miért tette, de visszaöleltem. - De ha majd tudod kezelni az erődet néha bepillanthatok a jövődbe?-mondta miközben villantotta a boci szemeit.

- Persze, hogy megengedem ezt nem is kellett volna kérdezni- most én öleltem meg őt bár még egy kicsit le kellett hajolnia. Mivel már a többiek bepakoltak a szobájukba mindenki visszaült a helyére, még beszélgettünk, majd bocsánatot kérve elmentem lefeküdni, mert már leragadtak a szemeim. Hiába vagyok félig vámpír, alvás azért nekem is kell. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsamám és már dűltem is be az ágyba.

Álmomban megint azt álmodtam, ahogy a réten vagyunk, hogy jön az a két vámpír, de most megtudtam védeni a szüleimet, mert bevontam őket a pajzsom alá és így megtudták ölni őket. És boldogan éltünk tovább. Aztán hirtelen változott a kép. Én voltam nagy koromban és az esküvőmön ahol ott voltak anyáék is. Majd hirtelen felébredtem és elkezdtem sírni. Nem akartam szólni senkinek, sem hiszen már nagyobb voltam és, mert beszélgettek, hogy zavartam volna meg őket?! Inkább abba maradtam, hogy megnyugtatom magam. A két lábam felhúztam a mellkasomhoz, majd lassan ringatni kezdtem magam, mikor Rose jött be szomorúan és leült mellém.

-Mi a baj?- suttogtam halkan nem is tudom miért.

- Miért nem szóltál, hogy baj van? Így olyan mintha nem bíznál meg bennünk- susogta ő is nagyon szomorúan, ha nem lenne vámpír szerintem már sírna.

- Sajnálom, csak nem akartam titeket megzavarni- sütöttem le a szemem.

- Jaj, istenem nem is zavartál volna alig beszéltünk, semmi érdekes témáról - mondta még mindig halkan, majd megölelt és mellém feküdt. És én visszaaludtam szerencsére most álommentesen.

2. Fejezet

Sziasztok itt a 2. Fejezet. Örömmel látom, hogy már 6 ember követ =) Remélem tetszeni fog nektek és minden ide tévedőt köszöntök :P 

Jó olvasást!

 XoXo : Bessie

A új élet kezdete

Amint befejeztem mondandómat Esme és Rosalie már ott, ültek mellettem és próbáltak vigasztalni, én csak megöleltem őket és letöröltem krokodilkönnyeimet... 

- Ne is beszélgessünk erről, hanem inkább mondjatok magatokról egy-két szót. - majd egy mosolyt erőltettem arcomra.

- Rendben, akkor kezdem én-szólalt meg Carlisle1640-ben születtem Londonban és 1663-ban lettem vámpír. A londoni pap egyetlen fia voltam. Apám egész életét arra szentelte, hogy vámpírokat, boszorkányokat, meg minden olyan lényt megöljön, ami veszélyes az emberekre. Nagyon sok ártatlan ember halt meg emiatt és ez nekem nem tetszett. Apám viszont azt akarta, hogy én is ezzel foglalkozzak. Ugyan ő nem talált igazi misztikus lényeket én viszont Igen. Méghozzá vámpírokat a csatornában. Pár emberemmel elmentünk elfogni őket. Már nagyon éhesek voltak, ezért le voltak gyengülve, de Még így is gyorsabbak voltak nálunk. Ránk támadt az egyik és sorban mészárolt le minket egyenként. Mikor rajtam volt a sor, belém mélyesztette a fogait, és már szívta is a vérem, viszont ráugrott az egyik emberem a hátára és a vámpír azzal foglalkozott tovább, engem pedig ott hagyott.  Hatalmas kínok közepette másztam be egy közeli pince ablakán és ástam be magam az ott rohadó krumplik alá. Háromnapnyi égés után végrebefejeződött az átalakulásom. Soha életemben nem bántottam még embert. Mikor rájöttem, hogy mi vagyok, meg akartam ölni magam. Öngyilkos akartam lenni. Próbáltam a vízbe fulladást, a szikláról leugrást, de sehogy sem sikerült meghalnom. Ez után eldöntöttem, hogy nem eszek semmit. Ha máshogy nem, majd az éhhalállal sikerül megölnöm magam. Elbújtam egy barlangba, messze az emberektől és vártam. Már nagyon régen ott voltam és örömmel tapasztaltam, hogy az erőm egyre fogy. Ekkor viszont elfutott egy szarvascsorda a rejtekhelyem előtt, azagyamra pedig rászállt a vörös köd. Azonnal rávetettem magam a szarvasokra. Nagyon örültem, hogy úgy is élhetek, hogy nem kell meghalniuk Embereknek. Aztán találkoztam a volturival és beálltam hozzájuk. Még náluk sem öltem embert, hanem csakis állatvéren éltem. Viszont nem nagyon tetszett az ottani öldöklés és kínzás ezért eljöttem onnan. Kórházban dolgoztam és a spanyolnátha ideén egy haldokló asszony megkért rá, hogy mentsem meg a fiát. Nehogy meghaljon. Nos mivel nem volt társam és legalább meg is mentek egy életet Edwardot - az asszony fiát - megmentettem. Azanyja már meghalt akkor. Így éltem tovább Edwarddal. Majd egyszer találtam egy nőt, aki egy szikláról ugrott le. Nem halt meg, mert a szíve még dobogott. Csodálatos nő volt és még mindig az. Átváltoztattam Esme-t. Később egy utcán sétálva találtam Rosalira vérbe fagyva. Még neki is dobogott a szíve és megmentettem. Rosalie-t Edwardnak szántuk párként mivel sokáig élt úgy velem és Esme-vel hogy neki nem volt senkije. De Edward nem figyel Rose-ra és nem érdekelte és ezt ki is mutatta is. Aztán Rosalie egy vadászat után Emmet-tel a karjaiban jött haza, akit egy medvetámadáson mentett meg. Én rögtön átváltoztattam és így Em és Rose egy pár lettek. Egyszer Edward és Emmett elmentek vadászni és Jasperrel és Alice-el tértek vissza. Ő mindent tudott rólunk. Aztán befogattuk őket és így élünk együtt idáig. -mondta el gyorsan a történetet Carlisle.

- Szerintem ez az egész család története volt szóval már csak annyit mondjatok, hogy mikor születtetek és mikor lettetek vámpírok. Na meg persze a képességeteket – mosolyogtam rájuk kedvesen.

-1895-ben születtem és 1921-ben lettem vámpír. 115 éves - mondta Esme.

-1901. június 20-án születtem és 1918. szeptemberben lettem vámpír. 109 éves. Képességem a gondolatolvasás és gyorsaság - mondta Edward, miközben csibészesen rám mosolygott.

-1925-ben születtem, és 1943-ban változtam át. 85éves vagyok - mondta Rosalie.

-1925-ben születtem, és 1945-ben változtam át. 85 éves vagyok. Képességem az erő - mondta Emmett.

-1843-ban születtem, és 1863-ban változtam át. 167 éves vagyok. Emberkoromban katona voltam majd mikor átváltoztattak újszülötteket, képeztem ki és harcoltam. Képességem, emberek vagy vámpírok érzéseit érzem és manipulálni is tudom - mondta Jasper.

- De te hány éves vagy és mi a képességed, hogy mi nem tudjuk rajtad használni? – kérdezte Alice

- Én 2004-ben születtem és hát…a képességemet nem nagyon tudom .- vallottam be égy - kicsit félve , bár nem is tudom ,hogy mitől.

- De hiszen kinézel kb. 8 évesnek nem pedig ..6-nak. –mondta Jasper kicsit meglepetten.

- Igen egy kicsit gyorsan növök főleg az első évemben, ezért se mehetek emberek közé, mert feltűnne nekik.

- Hogy érted azt, hogy nem tudod? Mármint a képességedet! - kérdezte Carlisle.

- Hát egyszerűen fogalmam sincs, hogy mi az.

- Ha gondolod, megkérdezhetjük az egyik barátomat, akinek az a képessége, hogy meg tudja mondani, hogy mi mások képessége, ha érted .- mondta kedvesen, de láttam a szemében,hogy nagyon azt szeretné, ha igent mondanák.

- Perszer, hisz nem árthat, és legalább megtudom mi is az, ugye?- kérdeztem kicsit félve.

- Persze kicsim, de ha nem szeretnéd, nem kell- mondta Esme kedvesen és megértően.

- Nem, nem nyugodtan akkor Carlisle felhívnád a barátodat?- mosolyogtam.

- Akkor megyek is felhívni Elezart.- mondta majd felállt és el is ment.

- Na, mit csináljunk?- kérdezte a mi kis energia bombánk.

-M lenne, ha megmutatnánk Bellának az új szobáját?- mondta egyből Rose és már állt is fel, hogy együtt menjünk az emeletre. Az első emeleten csak szétnéztünk és megmutatták a szobájukat hogy melyik szoba kié az első Emmet-é és Rose-é nekik rózsaszínes szoba volt hozzá fürdővel és egy nagy gardróbbal, a második Alice-é és Jaspaer-é nekik a világoszöld szoba, amit már láttam, volt hozzá fürdő és egy hatalmas gardróbbal, ami még az előzőnél is nagyobb volt. A harmadik Esme és Carlisle szobája nekik világos barna színű volt fürdővel és még egy könyvtárféleség volt meg egy dolgozószoba tele kórházi cuccokkal, ja és gardróbbal (ki ne hagyjam) az övék már tűrhető volt bár az se volt kicsi. Oké, én szeretek vásárolni, de ez nem túlzás??? Na, mindegy…Aztán elindultunk a második emeletre ahol csak Edward szobája volt és még a vendégszobák az első lila volt, fürdővel, hát nekem ez egy kicsit túl csicsás volt, így mondtam nekik hogy ha lehet megnézném a többi szobát is. A második vendégszoba az tengerkék volt, amibe egyből beleszerettem, kék fürdővel és egy üres gardróbbal. Még nem nagyon ismerem Alice-t de ahogy elnézem ha rajta múlna ez már holnapra tele lenne szebbnél-szebb ruhákkal. Még néztem azt a csodálatos szobát majd megjelent Carlisle és mondta, hogy holnap után itt lesznek. Edward ez nagyon nem tetszett, amit nem értettem.

- Biztos, hogy már holnapután?- kérdezte Edward és reménykedett, hogy a válasz nem lesz.

- Igen fiam, biztos, tudod, nem vagyok még annyira öreg, hogy ne halljak rendesen - mondta mosolyogva majd elment.

- Bella, mi lenne, ha holnap elmennénk VÁSÁROLNI?- kérdezte aranyosan, hatalmas boci szemekkel az elején bár a vége már sikítás volt.

- Ha annyira szeretnéd…- mondtam neki kedvesen, de még be se fejeztem megszólalt Emmet.

- Ha túl akarod élni, akkor nemet mondasz- mondta mire Alice már emelte is a kezét, hogy tarkón vágja de Emmet már addigra elfutott. Mi lányok jót nevettünk rajta, hogy milyen aranyos volt. Még lementünk a nappaliba beszélgetni majd este fele már az új szobámban feküdtem le, de alig bírtam elaludni. Hiányoztak a jóét puszik, ahogy megölelnek és ahogy „Szép álmokat” kívántak. Mikor elaludtam a réten voltam és ott megtörtént minden még egyszer. Éjszaka hajnali 5 órakor arra keltem, hogy valaki rázogat, és a nevemet mondogatja- Bella, kelj fel, hallod csak rosszat álmodtál-mondta Alice majd megölelt.

- Alice olyan rossz volt- sírtam, majd én is jó szorosan megöleltem.

- Semmi baj.

- Gondolom, már most az idegeitekre megyek- sírtam még jobban.

- Ezt most verd ki a fejedből- szidott kedvesen.

- Nem aludnál itt velem, léci- kértem kedvesen remegő hangon.

- Persze, de ne felejtsd el, hogy reggel megyünk vásárolni-mondta és már egyből mosolygott.

- Rendben- és én is mosolyogtam, olyan aranyos volt.

- Na de most ugrás az ágyba kisasszony-majd együtt lefeküdtünk és engem egyből lepett az álom, de szerencsémre nem álmodtam többet.

(Másnap)

Reggel jól ébredtem Alice már az ágyam mellett várt, hogy odaadja a ruhát, majd betolt a fürdőbe. Letusoltam, megmosakodtam, megmostam a fogam és felöltöztem. Amit ma felvettem az egy farmer volt és hozzá kék pólóval és kék Converse cipővel, minden pont jó volt rám. Majd lementünk a konyhába ahol már Esme készítette a pirítósomat, forró eper teával. Gyorsan megettem a többiek eddig a kanapén ültek.

- Jó reggelt Bella ,valaki volt este a szobádba egy nyújtódeszkával, hogy így megnőttünk?- kérdezte nevetve, de senki más nem nevetett, csak Rose mikor megemelte a kezét és ő mint egy kisfiú Esme mögé bújt.

-Mindig a legkisebbet bántsák-mondta és felhúzta az orrát a kezét pedig mellhasán össze fonta, na akkor kitört a kacagás mindenki megszakadt a röhögéstől Jasper már a földön fetrengett és Edward közel állt ahhoz hogy ne essenek ö is össze. Mikor mindenki megnyugodott elindulunk az autókhoz. A garázsba 6 autó állt és 1 motor.

- Ez mind a tiétek?- kérdeztem és lefagytam….

- Tudod, szeretjük a száguldást!- Mondta Emmett és Edward egyszerre

- Ez egy BMW M3-AS CABRIÓ? Ez ki-é?- kérdeztem és megsimítottam az oldalát.-Az enyém- Rose és ő is megsimította az ajtóját- És imádom.

- Ez egy…Porse 911 turbó! Ez ki-é?- kérdeztem nem is inkább dadogtam. - Az enyém majd odatáncolt mellé Alice.

-És ez egy 97 es Jeep Wrangler. Kitalálom Emmet-é?- mosolyogtam kedvesen. Hisz ki-é lehet egy monstrum ha nem a család monstruma-e?

- Bírom a kiscsajt- mondta Em majd megölelt,ha lehetett ezt annak nevezni- Ismeri a kocsikat.

- És ez egy volvó C30as Jump.

- Az enyém, általában ezzel szoktunk menni mert ez nem annyira feltűnő mint a többi, bár azért szeretem-mondta és rám mosolygot. Viszonoztam mosolyát.

-Na, melyik kocsival megyünk?

- Mi lenne ha mi lányok mennénk a Porshe-val, ti fiúk meg a Volvo-val- ajánlotta az ötletet Rose.

- Nekünk jó-hangzott mindenkitól az egyhangú válasz. Gyorsan mindenki beszállt az autóba majd Edward indult elöl a Volvo-val. Mögötte mi is a Porshe-val.

- Mi lenne ha versenyeznénk?- kérdezte Alice nevetve.

- Nekem jó, de hogy szólunk nekik?- kérdeztem én is.

- Edwardnak üzent gondolatba- mondta gyorsan Rose és már látszott, hogy a fiúk begyorsítottak. Alice egyből felváltott és már csak azt láttam, hogy a mutató 240-et mutat,majd gyorsan hátra dőltem és áldottam az Istent ,hogy előre bekapcsoltam a biztonsági övet.10 perc múlva már azt vettem észre , hogy lelassítottunk, mert beértünk Port Angelesbe. Majd leparkoltunk a Pláza elé és már mentünk is be, hogy bevásároljunk. Amint beértünk még szét se tudtam nézni, mert Alice behúzott a legelső boltba. Ott szétnéztünk én felpróbáltam két pólót, amit meg is vettünk. Majd mentünk tovább minden boltba és mindenhol vettünk valamit, nadrágot, pólót, toppot, szoknyát, nekem egy kék kis ruhát, cipőt. A szatyrokat pedig fogták, de már „nem birták” így kivitték a kocsiba. Majd délbe leültünk a Mc Dolnald’s-ba és rendeltünk nekem egy sajtburgert cola-val.Majd amint megettem szétnéztünk az emeleten és ott is jó sok szatyorral végezték a fiúk. Már csak a fehérnemű bolt maradt, de oda csak Rose és Alice ment, mert én és a srácok kint maradtunk és leültünk a padra.

- Én ezt már nem bírom-mondtam és nagyot sóhajtottam majd a fejem Em vállára hajtottam.

- Én se, de én már előre szóltam neked tegnap. De te figyeltél rám? Hát persze, hogy...nem- mondta ő is tetetett fáradsága közben. Edward és Jasper is nagyot sóhajtott.

- Na, szerintem mára végeztünk, mehetünk haza, vagy kell még valami?- kérdezte,és a fiúk serényen bólogattak, hogy mehetünk haza. Majd elindultunk haza. Amint leparkoltunk, bevittük a szatyrokat.

1.fejezet.- A kezdet

Sziasztok, itt is az első fejezet... jó olvasást... egy kicsit átírtam, mert volt olyan rész aminek semmi értelme nem volt, jó hogy ilyenkor veszem észre -.-" na de itt is van.

XoXo : Bessie

(Bella szemszög)

Reggel korán keltem, mert tegnap este megbeszéltem anyuékkal, hogy elmegyünk a rétre az erdőbe. Nagyon örültem. Már alig várom. Gyorsan kikeltem az ágyból. Hm. Átöltözzek vagy várjam meg anyut? Átöltözök egyedül. Meglepem anyáékat. Kinyitottam a gardróbomat -ami eléggé nagy - és kivettem egy szürke farit, egy sárga toppot és hozzá szintén sárga Converse cipőt.

Bementem a fürdőbe, megmosakodtam, fogat mostam. fésülködtem és

felöltöztem. Megnéztem magam a tükörben. Hm. Egész jó összeállítás. Mostantól én is tudnék egyedül öltözködni, majd meg is kérdem anyát.

Már az ajtóban voltam mikor eszem bejutott, hogy ez Forks -itt lakunk -és itt szinte mindig esik az eső szóval visszamentem és kerestem egy fekete felsőt.

 Most már teljesen készen mehettem le a konyhába reggelizni, mert már éhes vagyok. Amikor leértem anya kicsit döbbenten, de

büszkén nézett rám.

-Hogy-hogy ilyen korán keltél? És át is öltöztél? Nagyon ügyes vagy -nyomott egy puszit a fejemre.

-Hát mivel mondtátok tegnap este, hogy elmegyünk a rétre hamar akartam kelni és gondoltam mostantól egyedül is öltözhetnék -mondtam.

-Jól van kicsim. Gyere egyél utána meg ha apa hazaér elmegyünk a rétre -mondta mosolyogva. Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni a pirítósom.

-Apa hol van? -kérdezem két harapás közt.

-Bement a boltba elintézni valamit -válaszolt. Hát igen apám egy autós boltban dolgozik, de úgyse sokáig mivel egy helyen 4-5 évig vagyunk.

Igaz én még csak egyszer költöztem pontosan akkor mikor születtem, de apa már többször. Apu nagyon szereti az autókat és motorokat, ezért sok ilyen újság van itthon. Nagyon szeretem a motorokat és mondtam is szüleimnek, hogy nekem majd kellesz egy. Már ki is választottam egyet. Kawasaki ZZR1400. Piros színűbe. Nagyon tetszik.

Már hallottam apa Volvo xc 90-ének a hangját.

Hát igen látszik, hogy tudom a márkákat. Gyorsan lenyeltem az utolsó falatot, ittam egy kis teát és

szaladtam ki apához. Épp hogy kiszállt az autóból már a nyakába is voltam.

-Szia kicsim! -puszilt meg.

-Szia! Mikor indulunk? -kérdeztem sürgetően.

-Amint anyád összepakolt mehetünk is. De mondtam neked, hogy ne gyere ki. Menj be!! -szólt rám apu.

-Oké. Megyek már.

Gyorsan bementem a konyhába megnézni hogy áll anyu a pakolással. Mindig pakol nekem enni meg enni meg viszünk plédet.

-Kész vagy anya? -kérdeztem.

-Igen kicsim -válaszolt. Beért apa is. Váltottak egy rövid csókot majd apu megszólalt.

-Na menjünk? -kérdezte mosolyogva.

-Iggeeeennn -már szaladtam is az erdő felé. Anyuék hamar utolértek. Mikor beljebb értünk és már nem volt olyan sok idő, hogy elérjük a rétet

lelassultam. Gondoltam jó egy kis séta.

-Mi a baj? -kérdezték.

-Semmi, csak gondoltam most sétáljunk egy kicsit -mosolyogtam.

-Jól van.

Nem tartott sokáig míg odaértünk.. A rét ugyan-olyan  gyönyörű volt mint eddig.. talán szebb a nap miattAnya leterítette a plédet és leültek én meg közéjük feküdtem. Érzem másmilyen lesz ez a nap mint a többi. Még a nap is süt, pedig itt Forksban mindig esik az eső és be van borulva.

-Figyelj kicsim mi elmegyünk gyorsan vadászni. Majd mindjárt jövünk. Egyél, addig te is. csomagoltam neked szendvicset -mondta anyu.

- Szeretünk, kicsim pár perc és itt is vagyunk - mondta apa, és nyomtak egy-egy puszit az arcomra. A szüleim vámpírok ha ezt még nem említettem volna. A vámpíroknak nem lehet gyerekük, pontosabban a nőknek. Azért mert a testük nem képes változásra. Nekem anyukám mikor teherbe esett apámtól ember volt, apám meg vámpír. Így én meg félvér vagyok. Félig ember, félig vámpír.

-Jó csak siessetek -mosolyogtam. Ők csak visszamosolyogtak majd elindultak. Elkezdtem enni a szendvicsemet, gyorsan megettem és gondolkodtam, azt mondták majd lehet nekem is kellesz menni vadászni.

De még nem kívánom a vért. Végül is lehet, hogy kívánnám, mivel én emberek közé nem mentem még eddig szóval nem tudjuk. Gondolataimból halk léptek szakítottak ki. Gyorsan felálltam. Ismeretlen vámpír szagokat éreztem. 2 ismeretlen vámpír lépett ki az erdőből. Egy szőke macskaszerű nő nő és egy barna hajú férfi. Mind a kettőnek vörös szeme volt.

Gyorsan támadóállásba álltam. Apa tanított harcolni elég sokat és most hasznomra is lehet.

-Ó nézd már nézd már azt hiszi legyőzhet minket -szólalt meg gúnyosan a nő.

-Mit akarnak? -kérdeztem.

-Oh,hogy unom már ezeket a kérdéseket. Hát téged te kis butus. Sőt nem is téged csak a véredet -szólalt meg most a férfi.

-Hát azt nehezen -válaszoltam ugyanolyan gúnyosan.

-Nézd már még vissza mer beszélni. Mit képzelsz magadról? Hm? Te csak maradj csöndben és ne próbálkozz elszökni úgy nem lesz olyan

fájdalmas -kezdett dühös lenni a nő. -De várjunk csak. Te mért nem félsz? Tudod mik vagyunk, igaz? És..és.. -jött közelebb -a szíved gyorsabban ver. Mi vagy te? -kérdezte.

-Mért mondanám el? Te se válaszoltál a kérdésemre. De ha válaszolnál se mondanám meg. És most jobb ha elmentek, mert ha nem nagy

bajban lesztek -fenyegettem meg őket. Ha már egyszer nem tudják mi vagyok hátha megijednek.

-Nem félünk tőled ha azt várod. Egy ilyen kislánytól mint te mi félni valónk van?! -mondta volna tovább a nő, de közben az erdő másik

oldaláról kiléptek a szüleim.

-Kicsim! -szaladtak hozzám.

-Mit akarnak? Takarodjanak! -szólt apám.

-Óóó, de aranyos védik a kislányt -mondta gúnyosan a nő. -Hát úgy láttam végezni kel velük. Gregory! Csináld! -utasított a nő.

A szüleim elém álltak a férfi a szüleim elé állt majd megérintette őket és lángra lobbantak. Neeee!!!

-Neeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!!!! -kiáltottam fel. A szüleim...meghaltak. Mért? Mért kellett meghalniuk? Nem csináltak semmi rosszat. A férfi elém

jött majd megérintett engem is, de nem történt semmi.

-Mért nem csinálod Greg? -háborodott fel a nő.

-Nem megy. Nem tudom miért -esett kétségbe a férfi.

-Hagyd akkor majd én megölöm -kezdett felém jönni. Gyorsan elkezdtem gondolkodni. Ha nem fog a képessége rajtam akkor harcban még legyőzhetem őket. Gyorsan kell cselekednem. Hirtelen ráugrottam a férfira letéptem a fejét és eldobtam, majd a végtagjait is. Aztán a nővel

csináltam meg ugyan ezt. Nem voltak valami jó harcosok. Gyorsan gyújtottam tüzet és rádobtam a testük darabjait. Odamentem a szüleim hamujához. Elkezdtem sírni. Sőt nem is sírni zokogni.

-Mért? Mért kellett meghalniuk. Gyertek vissza! Anyu, apu! -csak sírtam nem tudtam abba hagyni. Léptek hangát hallottam. Gyorsan megfordultam és támadó állásba álltam. Egy gyönyörű szőke nő és egy nagydarab mackószerű pasas állt velem szembe.

Nem láttam rajtuk semmi rossz szándékot, sőt még a szemük is aranybarna volt. Szóval ők is "vegetáiánusok". -Nem akarunk bántani -kezdte a szöszi.

-Éppen va.. -kezdte a másik is, de a nő oldalba vágta. Szóval nem tudják mi vagyok. Megbízom bennük. De fogalmam sincs miért.

-Vadászni voltatok mikor meghallottátok a kiabálást? -kérdeztem. Ők döbbenten álltak majd bólintottak. Mivel nem láttam rajtuk, hogy meg akarnak támadni visszafordultam a "szüleimhez" letérdeltem és megint elkezdtem sírni. Egyszer csak egy hűvös érintés éreztem magamon.

Megnéztem mi az, a szőke nő ölelt át. Ráhajtottam a fejem a vállára és tovább sírtam.

-Shh. Nyugodj meg. Minden rendben -nyugtatgatni akart, de nagyon nem sikerült.

-Minden rendbe!! Minden!!! Mi lenne rendben mikor meghaltak a szüleim!! Mi??? Mégis mi????!!! -kezdtem kiabálni, de ebből is sírás lett a vége.

-Sajnálom, nem tudtam -nézett rám bocsánat kérően.

-Nem úgy értette -kezdte a férfi vagyis inkább fiú is, de leintettem.

-Nem érdekel -mondtam.

-Elmondod mi történt? -kérdezte a fickó. Én csak ránéztem sírós szemmel. Megértette, legalábbis remélem.

-Hogy hívnak? -kérdezte a szőke.

-Isabella Marie Swan. De csak Bella -válaszoltam. -És titeket?

-És Rosalie Hale Cullen ő pedig itt a barátom Emmett Cullen -válaszolt a nő vagyis Rosalie. Cullen? Akkor róluk meséltek a szüleim.

Mondták, hogy lakik itt egy másik család. heten vannak. A nevüket is tudom.

-Nem inkább a férjed? -mosolyogtam. -A szüleim már meséltek rólatok. -Ők csak mosolyogtak.

-Gyere el hozzánk. Lakhatsz nálunk. És majd ha készen állsz elmondhatod mi történt veled -mondta Emmett. Gondolkoztam egy kicsit. A

szüleim azt mondták rendes család, be is akartak mutatni nekik. És most már úgy sincs kivel laknom, mert egyedül nem szeretnék.

-Rendben -bólintottam. Felálltam levettem a fölsőt, majd elkezdtem beleszórni a szüleim hamuját. Ők nem szóltak csak sajnálkozva néztek.

-Mehetünk -mondtam. Elindultunk. Lassan sétáltunk. És én már nem sokáig fogom bírni. Elfáradtam a harcba és nem is ettem szinte semmit.

-Minden rendben? -kérdezte aggódva Rosalie.

-Csak fáradt vagyok. Nagyon fáradt. És ma még nem is ettem szinte semmit -mondtam majd elájultam. Még éreztem, hogy két erős kéz felemel

és elkezd futni velem. Majd letesz valami puhára, gondolom ágyra. És utána teljesen elnyel a sötétség..

Mikor felkeltem, egy drapp szobában találtam magam.

Hogy kerülhettem ide? Kérdeztem magamtól, de aztán eszembe jutottak a tegnap történtek és eleredtek a könnyeim. Az ajtón Rosalie jött be. Leült mellém majd elkezdte simogatni a hátam és csitítgatni.

-Shh. Ne sírj -próbálkozott, de nem sikerült neki. -Figyelj most felhívom az egyik testvéremet ő majd segít oké? -kérdezte. Én csak bólintottam.

-Jasper -szólt Rose majd bejött egy szőke fiú. Egy ideig állt ott majd csalódottan, döbbenten és kíváncsian nézett rám.

-Mi van? -kérdeztem.

-Nem.. nem tudom rajtad használni a képességem -mondta.

-De azt hogy? -kérdezte Rosalie is döbbenten.

-Én se látok a fejébe -jött be egy bronzbarna hajú fiú bosszankodva. Ha anya jól mondta ő Edward. Jól néz ki. Nagyon jól néz ki. Huh, de jó, hogy nem lát belém.

-És én se láttam/látom a jövöjét -száguldott be egy kis koboldszerű fekete hajú csaj, Ashley... ja nem is, Alice.

-Jól van elég volt hadjátok szegény! Biztos éhes már -jött be egy karamell színű hajú kedves nő Esme.

-Oké anya -mondta mindenki -kivéve Alice-t -majd távozott. -Gyere adok valami ruhát -mondta kedvesen és kezet nyújtott. Kimentünk egy folyosóra. Onnan vezetett fel egy lépcső. Azon felmentünk és a folyosón benyitott egy zöldes barna gyönyörű szobába.

-Ez az én szobám. Vagyis a Jasper és az én szobám -mosolygott Alice. Szerintem nagyon jóba leszek vele. Majd a szobából egy másik ajtót nyitott ki ami egy gardrób.

Tettünk vagy két lépést egy folyosószerűségben aminek két oldalán ruhák voltak majd egy nagy tág helyhez értünk ahol rengeteg ruha volt.

-Menj ki üj le vagy néz szét a szobába és viszem a ruhád -mondta mosolyogva. Ki is mentem. Hogy lehet valakinek ennyi ruhája? Na mindegy.

Leültem az ágyra és már mellettem is volt. -Tessék -nyomott kezembe egy zöld pólót, egy fekete cicanacit és egy zöld cipőt.

-Ott a fürdő -mutatott egy ajtó felé. -Ha kész vagy gyere le -mosolygott.

-Oké. Kérdezhetek valamit?

-Persze -mosolygott.

-Honnan van neked ilyen kis ruhád? -kérdeztem.

-Jövőbe látó vagyok. Lehet, hogy a te jövőd nem tudom. De tudtam, hogy szükségem lesz ilyen ruhára. Azt nem tudtam minek, de most már tudom -mondta majd kiment. Bementem a fürdőbe ami ugyan úgy mint a szoba zöld és barna színű volt.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a ruhát és megnéztem magamat a tükörben. Tökéletesen állt rajtam. Mikor végeztem kimentem a folyosóra ott a lépcsőhöz, majd le a nappaliba. Mikor leértem 14 kíváncsi aranybarna szem párral találtam szembe magam. Ki a kanapén, ki

egy fotelban ült vagy van aki állt.

-Szia! Dr.Carlsile Cullen vagyok -mutatkozott be a szőke férfi.

-Jó napot! Isabella Marie Swan -mutatkoztam én is be. -Köszönöm, hogy itt lehettem, de nem szeretnék zavarni -mondtam.

-Nem zavarsz. Nyugodtan maradj, sőt azt szeretném, ha maradnál. És kérlek tegezz -mondta kedvesen Carlisle. -Ő itt Esme Cullen, a feleségem -mutatott rá.

-Ők itt a "gyerekeink". Alice Cullen és párja Jasper Hale. Emmett Cullen és felesége Rosalie Hale, de gondolom őket már ismered. És

Edward Cullen -mutatta be Esme őket.

-Örülök, hogy megismerhetlek titeket -mondtam őszintén.

-Szerintem üljünk le -mondta Carlisle és most gondolom az fog jönni, hogy mondjam el mi történt. Erre a gondolatra nagyon elszomorodtam.

Leült mindenki a saját párja mellé én és Edward meg egy-egy fotelba. Kínos csönd lett.Már kezdtem rosszul érezni magam de azért megszólaltam.

-Gondolom most meg szeretnétek tudni, hogy mi történt -mondtam.

-Igen, de ha nem állsz rá készen akkor nem kell -mondta kedvesen Esme.

-Nem, elmondom -erőltettem meg egy mosolyt. -Mit szeretnétek tudni pontosan?

-Hát ha lehetne akkor az egész történeted. És azt is, hogy mi vagy -mondta Jasper.

-Még nem jöttetek rá? -kérdeztem csodálkozva.

-Nem -jött az egyhangú válasz.

-Hát akkor elmondom. Én félvér vagyok -mondtam. -Anyám Renée ember volt mikor teherbe esett apámtól, Charlie-tól aki vámpír. Apám mikor megtudta, hogy teherbe esett anyám. Gyorsan elment keresgélni, kutatni, hogy mit kéne csinálnia. Találkozott egy félvérrel, de neki az anyja

belehalt a szülésbe. Apám visszajött anyámhoz. Sokat gondolkozott mit kéne csinálnia. Aztán arra jutott, hogy amint megszül átváltoztatja. Anyám egy nap múlva meg is szült és apám sikeresen átváltoztatta. Nagyon gyorsan nőttem. Emberi ételt fogyasztok, de azt mondták, hogy majd vért is kellesz fogyasztanom. Valószínűleg azért nem kívánom a vért mert még soha nem voltam emberek közelébe. Nagyon szeretek az

erdőben sétálni és van egy rét amire el szoktunk menni mivel egyedül nem engedtek sehová szüleim. Tegnap is a rétünkre mentünk, mert én nagyon szerettem volna. El is mentünk minden jól ment majd szüleim mondták elmennek vadászni, én mondtam, hogy jó csak siessenek. Békésen feküdtem a pléden amit vittünk mikor léptek hangját hallottam, majd két nomád vámpír lépett ki az erdőből. Ők nem tudták mi vagyok azt hitték

ember vagyok. Aztán jöttek a szüleim. Elém álltak. Aztán a férfi -mivel egy férfi és egy nő volt - a szüleim elé ment megfogta őket és lángra lobbantak. Gondolom ez volt a képessége. Ezután nálam is próbálkozott de nem sikerült neki. Én meg nagyon dühös lettem, hogy megölték a szüleim ezért megöltem őket aztán jöttek Rosalie-ék -fejeztem be és már csak úgy záporoztak a könnyeim...

(Rose szemszög)

- Emm jössz akkor vadászni?- kérdeztem szerelmem

- Megyek, Cicám- mondta, majd kaptam egy gyors csókot. És már futottunk is, majd hallottunk is egy sikolyt és egyből a hang után indultunk, de amint közeledtünk, lelassítottunk. Egy rét közepén egy kislány állt és ott sírt a földön. Már épp meg akartam kérdezni, hogy mi a baj, amikor felsírt.

- Mért? Mért kellett meghalniuk. Gyertek vissza! Anyu, apu! - csak sírt és sírt nem bírta abba hagyni. Mikor meghallotta, hogy jövünk felállt és támadó állásba állt.

- Nem akarunk bántani - kezdtem kedves hangon.

- Éppen va... - kezdte Emmett de, én gyorsan hasba vágtam, mivel nem tudja, mik vagyunk és szeretném, ha velünk lakna Emm is, felfogta, mert csendbe maradt.

- Vadászni voltatok mikor meghallottátok a kiabálást? - kérdezte ő is barátságosan. Nagyon meglepődtünk, és csak bólogattunk nem értettem, honnan tudja de, legalább könnyebb lesz. Mivel nem látta rajtunk, hogy meg akarjuk támadni visszafordult a "szüleihez"

letérdelt és megint elkezdett sírni. Nagyon megsajnáltam így gyorsan odafutottam hozzá, megöleltem ő pedig a kicsi fejét a melkhasamba fúrta.

- Shh. Nyugodj meg. Minden rendben. - próbáltam nyugtatgatni de ez sem bizonyult valami jó ötletnek.

- Minden rendbe!! Minden!!! Mi lenne rendben mikor meghaltak a szüleim!! Mi??? Mégis mi????!!! - kezdet kiabálni, de ebből is csak sírás lett a vége.

- Sajnálom, nem tudtam - néztem rá bocsánat kérően.

Nem úgy értette - kezdte a férjem, de leintette.

- Nem érdekel - mondta.

- Elmondod mi történt? – Em és meg is értette, hogy most nem ezzel kéne faggatnia.

- Hogy hívnak? – kérdeztem most én.

- Isabella Marie Swan. De csak Bella - válaszolta. - És titeket?

- És Rosalie Hale Cullen ő pedig itt a barátom Emmett Cullen – válaszoltam.

- Nem inkább a férjed? –mosolyogott minden tudón. -A szüleim már meséltek rólatok. – Mi csak mosolyogtunk.

- Gyere el hozzánk. Lakhatsz nálunk. És, majd ha készen állsz, elmondhatod mi történt veled - mondta Emmett. Gondolkoztam egy kicsit én is akárcsak Bella, hogy ez milyen remek ötlet remélem, belemegy.

- Rendben - bólintott. Felállt levette a fölsőjét, majd elkezdte beleszórni a szülei hamuját. Mi nem szóltunk csak sajnálkozva néztük.

- Mehetünk - mondta. Elindultunk. Lassan sétáltunk. Már látszott rajta hogy nem jól van ez egy kicsit megrémített.

- Minden rendben? - kérdeztem aggódva.

- Csak fáradt vagyok. Nagyon fáradt. És ma még nem is ettem szinte semmit - mondta majd elájult. Emmett felemelte és elkezdtünk rohanni a ház felé amint beértünk felvittük a szobánkba és lefektettük az ágyra.

Lementünk a nappaliba és megbeszéltük, hogy, hogy lenne jó nekünk és Bellának. Majd megegyeztünk, abba hogy marad, ameddig szeretne. Reggel már hallottuk hogy a lélegzete felszínessé vált. Én mentem is és megkértem a többieket, hogy maradjanak, mert nem akarom, hogy megijedjen. Amint felértem már ült és sírt odaültem mellé, és simogatni kezdtem a hátát

- Shh. Ne sírj –próbálkoztam, majd eszembe jutott egy csodás ötlet. - Figyelj most felhívom az egyik testvéremet ő majd segít oké? –kérdeztem. Bella csak bólintott.

- Jasper - szóltam le a földszintre majd bent is volt. Egy ideig állt ott majd csalódottan, döbbenten és kíváncsian nézett rám.

- Mi van? –kérdezte az én kicsikém.

- Nem.. Nem tudom rajtad használni a képességem - mondta.

- De azt hogy? - kérdeztem is döbbenten.

- Én se látok a fejébe - jött be Edward bosszankodva. Majd, mikor meglátta, mintha valami megcsillant volna a szemében, de ez csak nekem tűnt fel... remélem.

- És én se láttam/látom a jövőjét - száguldott be Alice is.

- Jól van elég volt hadjátok szegényt! Biztos éhes már. Ne támadjuk őt le egyből – majd betoppant Esme is.

- Oké anya - mondta mindenki - kivéve Alice-t - majd távoztunk.

Mindenki lement a nappaliba és kíváncsian vártuk, hogy lejöjjenek. Mindenki kényelmesen elhelyezkedett a "mesedélutánhoz" Mikor hallottuk őket, mindenki felállt.

- Szia! Dr.Carlsile Cullen vagyok - mutatkozott be apa.

- Jó napot! Isabella Marie Swan – mutatkozott be Bella is. - Köszönöm, hogy itt lehettem, de nem szeretnék zavarni - mondta.

- Nem zavarsz. Nyugodtan maradj, sőt azt szeretném, hogy maradj. És kérlek, tegezz - mondta kedvesen Carlisle. -Ő itt Esme Cullen, a feleségem- mutatta be anyát.

- Ők itt a "gyerekeink". Alice Cullen és párja Jasper Hale. Emmett Cullen és felesége Rosalie Hale, de gondolom őket, már ismered. És Edward Cullen - mutatta be Esme őket.

- Örülök, hogy megismerhetlek titeket - mondta őszintén. De kedves, nagyon megkedveltem.

- Szerintem üljünk le - mondta Carlisle és most gondolom az fog jönni, hogy mondja el mi történt. Leült mindenki a saját párja mellé én Emmett ölébe foglaltam el a helyem. Kínos csönd lett.

- Gondolom, most meg szeretnétek tudni, hogy mi történt –mondta kicsit félve.

- Igen, de ha nem állsz rá készen, akkor nem kell - mondta kedvesen Esme.

- Nem, elmondom - erőltetett meg egy mosolyt. - Mit szeretnétek tudni pontosan?

- Hát, ha lehetne, akkor az egész történeted. És azt is, hogy mi vagy - mondta Jasper.

- Még nem jöttetek rá? – kérdezte csodálkozva.

- Nem –Mondta mindenki egyszerre.

- Hát akkor elmondom... - elmesélte az egész életét... ami sok jót jelent, de ez, az egyetlen nap, borzalmas volt neki. Amit átérzek, olyan mint az én volt életem. Minden tökéletes, de mégis egy pár perc tönkretehet... Mindent!

Remélem tetszett =D