8. Fejezet

Sziasztok! Nos meghoztam a 8. fejezetet... remélem tetszik... Nos mostmár ritkábban lesz friss mert tanulnom kell mint állat, de megpróbálom hamar... Jó olvasást!
XoXo : Bessie


(Tanya)

Ezt nem hiszem el, Állandóan így Bella, úgy Bella. Nekem kellene a középpontban lenni, mint mindig.   Edwardnak engem kellene szeretnie és csak velem foglalkoznia e helyett, Belluskával van éjjel-nappal. Engem kellene tanítani azon a furcsa hangszeren… hogy is hívják? Ringana? Nem. Zongota ? Nem. Zongora? Igen, azaz na, azon megtanítania, de nem inkább azt a kis fruskát Velem kellene lenni-e állandóan engem ölelgetni-e, szeretni-e de nem ááá nehogy már. Elegem van, ezért is jöttem el Forks-ból. Elutazok Seattle-be igaz az út hosszú, de legalább átgondolok mindent. Most március van. 4 hónap múlva – az július lesz - viszont bosszút fogok állni a kis Bellácskán. Ezeken gondolkodtam, amíg be nem értem Seattle-be, megkerestem a legdrágább szállodát és bementem. Nagyon szép volt bár láttam már szebbet New York-ba.

Megkerestem a recepciót. Egy 20 év körüli srác volt, aki ott mosolygott és a notebookon pötyögött valamit közelebb mentem, de nem figyelt rám elvolt, foglalva a facebookkal. Chö… mai fiatalok. Meglengettem a hajam hátha figyel, de még így sem velem foglalkozott.

- Sziókaaaa, tudnál nekem segíteni… – mondtam neki miközben szőke fürtjeim csavargattam – …Dave – olvastam le a nevét a névjegykártyájáról.

- Jó napot! Miben… segít..he..tek? – dadogott miközben végigmért. Még a nyála is csepegni kezdet. Na igen ilyen reakciókat akarok Edwardtól, de majd ha a kis Bellácska eltűnik én ezt meg is fogom kapni.

- Egy luxus lakosztályt szeretnék – mosolyogtam rá. Amitől hallottam, hogy a szívverése felgyorsul.

- Öm… máris…. asszonyom – mondta zavartan majd elfordult és megint pötyögni kezdett – Hány napig szeretne ön itt maradni.

- Jaj, szivi, tegezz csak nyugodtan – pislogtam nagyokat – úgy 1-2 hónap.

 - Oookééy – nyújtotta el a szót. Elfordult, a szekrényből kivett egy kulcsot majd a kezembe nyomta – 25. emelet 600-as szoba. Fizetni mikor távozol.

- Köszikeee – motyogtam és dobtam neki egy puszit. A szívverése meg már az egekbe szökött, félő volt, hogy szívrohamot kap.

Beléptem a liftbe ahol ott volt egy férfi, Josh, vagyis egy volt a kártyáján. Olyan 50 év körüli lehetett. Mondtam neki, hogy hova akarok menni mire ő azaz Josh megnyomott három gombot és már mentünk is fel az új szobámhoz. Nem telt bele 2 perc már csodálhattam az új otthonomat.

 Leültem az ágyamra és elgondolkodtam a tervemen. Arra jutottam, hogy újszülötteket toborzok (xD) és akkor megkezdődhet a harc. Gondoltam, hogy ha már játszani akarok, megmutatom Alice-nak a tervemet, hogy ők is fel tudjanak készülni. Mindent átgondoltam és reméltem, hogy az unokahúgom mindent lát. Most, hogy mindent elintéztem elmehetek vásárolni. Egyből boldogabb lettem. (:D) Lementem és megkértem Dave-et, hogy hívjon nekem taxit. 5 perc sem telt bele már mehettem is kifosztani ezt a várost is.

***

5 és fél óra múlva már minden boltot bejártam és mindent megvettem, ami kellett, cipő, ruhát, nadrágot, pólót, toppot, fehérneműt, sapkát, kabátot. Egyszóval mindent. Visszamentem a szállodába, de már nem volt ott Dave… sajnos. Nem baj majd akkor holnap beszélek vele. Döntöttem el.

(Alice)

- Akkor megvan Edward képessége? – kérdezte Bella.

- Igen nagyon úgy tűnik – mosolygott Jazzem.

- Király – ugrált össze-vissza, mint egy bolha.

 - Gyerünk most már be, kész az ebéd – mondta anya a kerti ajtóból egy fakanállal a kezében.

- Igenis anya kapitány – na, nem találjátok ki ezt ki mondta. Na? Na? Hát persze, hogy Emmett na, kilepődik meg? A válasz egyszerű: Senki. Miután bementünk Bella leült enni én pedig már terveztem, hogy holnap, azaz hétfőn elmegyek és beíratom magunkat az iskolába. Aztán kezdődhet a szokásos életünk. Végig hallgathatjuk a szokásos kérdéseket és furcsa beszélgetéseiket. Végül mire megszoknak, minket elköltözünk. És ez így megy tovább évezredeken át.

- Bella, holnap eljössz velem vásárolni? Kellenek új ruhák. Mivel alig van és az iskolában nem akarok régi, használt ruhákba mászkálni.

- Persze. A többiek jönnek? – kezdte el enni a rántott húst, hogy miért szeretik ezt az emberek?

- Aha, vagyis csak ha szeretnéd… - hagytam függve a mondatot.

- Igen, jó lenne, de ha nem akarnak…- motyogott most ő.

- Jó akkor jönnek – jelentettem ki ellent mondást nem tűrő hangon.

- Neeeee – ordibált a medve.

- Ó dehogynem – mondta Rose és már csak az ajtójuk becsapása hallatszott.

(Másnap)

Amint beértünk a plázába nem bírtam magammal, és már rohantam is az első üzletbe. Miután körbementünk az egész plázába, ami összesen 32 bolt volt csak. Még ilyen kicsi plázát komolyan mondom ki kéne még legalább 10-15 bolttal bővíteniük minimum! De legalább jó ruhák voltak nem olyan 1 hetesek, mert azok már olyan gagyik. Hanem divatosak, na, jó emiatt nem jelenetem fel őket, csak. Emm szokásához íven megint nyafogott. Szerintem ő, amikor megszületett megállt az 5 éves szintem és az agya, nem hogy, nőt volna, csökkent, nem is kicsit. Este még kipakoltunk otthon mind a 36 szatyorból, majd Bella felment lefeküdni, Edward pedig felkísérte.

Mostanság minden este Bellával „alszik” mert állítólag akkor Bells nem álmodik rosszat amikor Ed vele van. Esmének már elmondtuk a nagy hírt, ő nagyon örült neki. Na meg persze Rose és Emm is. A denali klán már haza ment, pont tegnap. Tanya az óta, mióta elment nem adott magáról hírt. Furcsa, de Irina azt mondta gyakran szokott ilyet és ilyenkor nem jó őt zaklatni. Nem is baj, eddig is csak tönkre tett mindent, nem hiányzik, hogy megint bekavarjon nekünk…