3. fejezet

Sziasztok! Itt a 3. fejezet kicsit későn de ez is elérkezett. 

Majd elindultunk haza. Amint leparkoltunk, bevittük a szatyrokat.

Este még megvacsoráztam, majd elmentem fürdeni, felvettem az új pizsamámat és már dőltem is be az ágyba. Este most szerencsére  nem álmodtam semmi kellemetlenről, így reggel kipihenve keltem. Leszaladtam a lépcsőn ahol sikeresen elestem, de szerencsére ott volt Edward és elkapott. Segített felállni, majd bekísért a konyhába. Isteni illatokat éreztem, omlett, sajttal megszórva, mellé paradicsom vágva és kenyér volt szeletelve hozzá.

- Jó reggelt, hogy aludtál szívem?- kérdezte Esme miközben elém rakta a tálcát.

- Remekül, köszönöm-mondtam és már el is kezdtem enni a tojást.

- Rendben, ha megetted öltözz fel, mert Elezar-ék két óra múlva itt lesznek.

- Okay - mondtam és ettem tovább, mikor mindet megettem beleraktam a mosogatóba a tányért és felszaladtam öltözni. Mivel a gardróbom már szinte tele volt, így volt miből választanom.

- Lányok, nem tudnátok segíteni, nem tudom, hogy mit vegyek föl – mondtam halkan mivel úgyis meghallják. És már nyitódott is ki az ajtó, majd betoppant rajta Alice és Rose.

- Persze, hogy segítünk- válaszoltak majd el is tűntek a szekrényembe. Majd jöttek is ki kezükben egy kék pólóval és egy világoskék csőnadrággal hozzá szürke kis cipővel.

 Gyorsan adtam az arcukra egy-egy puszit és már el is tűntem a fürdőbe. Felvettem, kifésültem a gubancos hajamat majd összefogtam a hajamat a fél oldalra a gumival. És már mentem is le a nappaliba, Emmett már készült valami csípős beszólással, de most Rosalie megelőzte.

-Emmett Cullen meg ne merd sérteni Bellát, mert az megbánod- fenyegette meg kedvesét, aki csendbe is maradt. Majd leültünk a nappaliba TVt nézni.

- Hány óra van?- kérdeztem a többieket akik megnézték.

-9:26, miért?-szólalt meg ma először Jasper.

- Csak, mert 9:30-tól megy a Spongyabob kockanadrág, és ha nem baj szeretném nézni.

- Jaj,dehogy baj Emmett mindjárt átkapcsolja a TVt, igaz? Fiam?- mosolygott az új anyukám, de nehéz ezt még kimondani akár gondolatba is.

- Persze, azt én is szoktam nézni-mondta és az ölébe ültetett, mert elkezdte. Én és Emm az egészet végig néztük énekeltük, Alice pedig fényképezgetett minket. Miután vége lett már csak mi maradtunk ott, mert a többieknek dolga akadt. Esme főzte az ebédet, Carlisle a dolgozószobájába volt, Rose és Alice az új divatról beszélgetett fent az emeleten. Edward a szobájába volt, Jazz pedig kint az udvaron.10 perc múlva két autó hangját hallottuk meg, a többiek addig mind lejöttek a nappaliba. Majd belépett az ajtón egy barna hajú kedves nő és a párja. Mögöttük pedig 3 szőke szépség és az egyik már Edward nyakába volt. (Nagyon nem volt szimpatikus).

- Csókolom a nevem Isabella Marie Swam- mutatkoztam be illedelmesen.

- Szia, tegez csak minket az én nevem Carmen Denali, ő itt a férjem Elezar és ők pedig a lányaink Kate, Irina és Tanya-mutatott végig mindenkin.

(Más képet nem találtam)

- Rendben köszö…vagyis köszi- mosolyogtam rájuk és cserébe is egy mosolyt kaptam. Nagyon szimpatikusnak tűntek nekem (egyesek).

- Szóval te lennél az a lány, akire nem hatnak a képességek?- kérdezte Elezar, azt hiszem.

- Igen én.

- És megfoghatom a kezed?- kérdezte és leültünk a kanapéra. Esme leült a fotelba, Carlisle leült a fotel karfájára, Jasper, Alice és Emmett a kanapéra. Kate, Irina, Edward és az ölében ülő Tanya a másik kanapéra. Elezar, Carmen az egyik fotelágyba Rose és én a másik fotelágyba ami egymáshoz közel volt. Így oda tudtam adni neki a kezem de azért még egy másodpercig elgondolkodtam. Biztos hogy akarom én ezt?kérdeztem magamtól, majd egy gyors elmefutás után a válaszom Igen lett, mivel ártani nem árthat.

- Persze- és nyújtottam is neki a jobb kezem.

- Azt a… ezt nem hiszem…el, ilyennel … én még nem...nem is találkoztam ilyennel-dadogta.

- Mi a képessége?- kérdezte egyből Carlisle.

-2 képessége is van: 

- Az első: van egy mentális és fizikai pajzsa

- A második: hogy ha ezt a pajzsot kifejleszti akkor akit bevon a pajzsa alá annak megszerzi a képességét és azt még ki is tudja fejleszteni-mondta tátott szájjal.

És akkor mindenki elhallgatott nem értettem miért, így rákérdeztem:

Akkor az most jó vagy rossz? És hogy kell kifejleszteni? És mi az a mentális pajzs?És a fizikai?- kérdeztem egy kicsit gyorsabban a kelleténél.

Elmosolyodtak, majd megszólalt Jasper

-Ez nagyon is jó, sőt ilyennel még nem is találkoztam, hogy valakinek két (bár ha úgy vesszük három) erős képessége legyen. És igen mi itt vagyunk melletted és segítünk fejleszteni, ezt sokat kell gyakorolni és ez által fog erősödni. A mentális pajzs azaz, hogy nem tudja, senki megtámadni az elmédet pl. itt vagyunk mi, Alice nem látja a jövődet, én nem érzem az érzéseidet és itt van Edward, aki nem hallja a gondolataidat. A fizikai pajzs, azaz amikor ha felhúzod majd magad köré a pajzsot, akkor Emmett üthetne, de csak a pajzsodat tudná ütni amit te alig éreznéd és az sem fájna fizikailag csak éreznéd az elméd körül –magyarázta, miközben a többiek is csak most értették meg, mekkora erőnek vagyok tulajdonában. Néhány percig mindenki csendbe volt, hogy feldolgozzák az előbb hallottakat.

- Na, ne már, ha Bella felnő, nem tudom majd legyőzni harcba? Pedig már reménykedtem, hogy lesz valaki aki majd harcol velem, erre?- mondta teljesen kibukva. Hát igen neki ez a legnagyobb problémája. Ezen mindenki csak megeresztet egy mosolyt.

- Én megmutatom a barátainknak a szobáikat- mosolygott Esme kedvesen, majd felállt és a többiek is felálltak, majd elindultak az emeletre. Mi addig lent maradtunk és beszélgettünk.

- Szóval akkor ezért nem hatott rád a képességünk- mondta Alice, majd felállt és megölelt, nem értetem miért tette, de visszaöleltem. - De ha majd tudod kezelni az erődet néha bepillanthatok a jövődbe?-mondta miközben villantotta a boci szemeit.

- Persze, hogy megengedem ezt nem is kellett volna kérdezni- most én öleltem meg őt bár még egy kicsit le kellett hajolnia. Mivel már a többiek bepakoltak a szobájukba mindenki visszaült a helyére, még beszélgettünk, majd bocsánatot kérve elmentem lefeküdni, mert már leragadtak a szemeim. Hiába vagyok félig vámpír, alvás azért nekem is kell. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsamám és már dűltem is be az ágyba.

Álmomban megint azt álmodtam, ahogy a réten vagyunk, hogy jön az a két vámpír, de most megtudtam védeni a szüleimet, mert bevontam őket a pajzsom alá és így megtudták ölni őket. És boldogan éltünk tovább. Aztán hirtelen változott a kép. Én voltam nagy koromban és az esküvőmön ahol ott voltak anyáék is. Majd hirtelen felébredtem és elkezdtem sírni. Nem akartam szólni senkinek, sem hiszen már nagyobb voltam és, mert beszélgettek, hogy zavartam volna meg őket?! Inkább abba maradtam, hogy megnyugtatom magam. A két lábam felhúztam a mellkasomhoz, majd lassan ringatni kezdtem magam, mikor Rose jött be szomorúan és leült mellém.

-Mi a baj?- suttogtam halkan nem is tudom miért.

- Miért nem szóltál, hogy baj van? Így olyan mintha nem bíznál meg bennünk- susogta ő is nagyon szomorúan, ha nem lenne vámpír szerintem már sírna.

- Sajnálom, csak nem akartam titeket megzavarni- sütöttem le a szemem.

- Jaj, istenem nem is zavartál volna alig beszéltünk, semmi érdekes témáról - mondta még mindig halkan, majd megölelt és mellém feküdt. És én visszaaludtam szerencsére most álommentesen.