4. Fejezet

Sziasztok itt a negyedik fejezet... Nos van két kicsi problémám... 1.hogy eddig 1 ember írt kommentet a 2. fejezetnél 

Minie95 ღ

akinek nagyon sokat köszönök... :) Ezért azon gondolkodtam hogy 2 hét múlva (lehet) bezárom ezt a blogomat. A 2. ok: az az hogy lehet hogy ez az én blogom, de mégsem ezt érzem... a régit szeretném 

visszakapni, de tudom lehetetlen... szóval írni fogom ezt a blogot amíg kedvem tartja... és ha látom mások is szeretnék... Ennyi lenne... Jó olvasást!

Pusszi : Bessie

 (Alice szemszög)

Edward mostanság nagyon furcsa nekem. Mintha valamit titkolna vagy nem is tudom… de ezt most kezdte… Mióta itt van Bella? Oh… már mindent értek!? vagy… nem. Aj… a lényeg szerintem Edynek tetszik Bella… de mi van ha mégse én meg rákérdezek. És akkor:

„ - Edward? Neked tetszik Bella?

Erre ő:

-Mi? Dehogy? Jaj Alice- nyafogna és megharagudna. Én pedig azt nem szeretném…”

  Épp a nappaliban voltunk és hirtelen látomásom támadt.

„ Egy esküvőn voltam. Ahol a családom, a denali klán Tanya kivételével, Carlisle barátai és a volturi is ott várta a vőlegényt és a mennyasszony…” Ez meg mi? Most már mindent értek….

 (Edward Sz.sz.)

Furcsa érzés van a gyomromban,

Talán pillangók? Szállnak, s repdesnek?

Ha Ő a közelemben van gyorsabban,

De ha nincs, eltűnnek ezek az érzések.

/Saját/

Állandóan rajtam lóg, mint egy pincsi kutya.  Pedig én már elmagyaráztam neki, hogy én nem akarok tőle semmit, de mint egy süket, egyik fülén be, másikon ki- gondolkodtam miközben felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyba és a plafont bámultam és elgondolkodtam Bellán, kezdem megkedvelni. Olyan aranyos istenem, miket beszélek itt. Olyan furcsa amikor a közelemben van megnyugszom és érzem, hogy nincs semmi baj, mert tudom, hogy jól van, és ha kell megtudom védeni. Milyen jó lenne, ha talán egy kicsit többet lehetnék vele. Ááá, komolyan mondom bediliztem. Egy vámpír lehet elmebajos? Mert én az vagyok most is arról veszekszem magammal, hogy együtt lehetek-e vele.  Na, miért nem lehetek vele együtt?- gondolkodjunk - dirigáltam magam.

Ő még kicsi, de megnő-vitatkozott a másik felem.

Én meg nagy, de nem öregszem, szóval bevárhatom még felnő-hát ez értelmes volt tőlem.

És hogy tudna szeretni egy gyilkost? Erre egyszerű a válasz sehogy. Gondolkodásomból Alice hangja ébresztett fel.

- Holnap megyünk vásárolni!!!- sipítozott az ajtóba. Hát igen ő nem megkérdezi, mint más, nem ő kijelenti. Én felültem az ágyba és akkor megláttam a boci szemeit. - Ügye te is jössz?- most már kérdezte, de olyan hangon, hogy annak nem lehetett ellenállni.

- Rendben – nyögtem ki, mert nem nagyon volt kedvem. De Bella is biztos jön. Lehet, hogy akkor már nem is lesz olyan szörnyű. Na, tessék már megint Bella.

- Alice? – muszáj volt valakivel ezt megosztanom.

- Igen? Edward minden rendben veled? Mostanság olyan furcsa vagy… Nem értem, vagyis van egy sejtésem, de nem mertem rá kérdezni, mert féltem, hogy megharagszol… vagy esetleg csak rossz az elméletem…- motyogta Alice, majd leült mellém. Megöleltem őt, nem tudom mi vezérelt, de most szükégem volt egy testvéri-ölelésre… és elmondtam neki… mindent…

(Alice)

- Jazz elmegyünk vadászni?- kérdeztem Szerelmem. Miközben egy csókot nyomtam a szájára.

(Miután hazaértünk)

- Megjöttünk – szólt Jasper a többieknek majd apához fordult – Carlisle, majd beszélhetnénk?

- Persze, miről szeretnétek beszélgetni? – kérdezte most ő.

- Azt majd inkább később. Mit csináltatok? – tereltem a témát, majd jelentőség teljesen néztem apura. Ő egy aprót bólintott majd leült a kanapéra.

- Semmi különöset, de majd Elezar beszélni akar Bellával, szólok is neki – mondta majd felállt és elindult az emeletre Bells szobája felé. Addig mindenki lejött és leültek a nappaliba. Emm és Rose a földre, majd mi is leültünk melléjük. Elezar és Carmen a fotelba, Esme, Edward, Kate a kanapéra. Irina és Tanya ők inkább úgy döntöttek, hogy elmennek vadászni. Pár perccel később már jött is le a két hiányzó személy. Majd ők is leültek a nekik hagyott helyre.

- Mit szeretnétek kérdezni? Csak nyugodtam mindenre válaszolok – mosolygott ránk.

- Na csak szeretnék kérdezni néhány dolgot. Például miket eszel? – kérdezte Elezar nagybácsim.

- Öm…még most csak emberi ételt, mert a szüleim régen azt mondták, hogy ha majd többet leszek ember közelébe akkor majd kelleni fog nekem állati vér – mondta és már láttuk ahogy a könnycseppek lehullnak az arcán – Bocsánat – ejtette ki ezeket a szavakat majd már ott sem volt.

- Majd én megyek – szaladtam utána majd meg is találtam a konyhába és ott zokogott. Háttal nekem.

- Mindjárt megyek csak adjatok egy percet – suttogta rekedtes hangon.

- Bella mi nem várunk el tőled semmit és sajnáljuk nem akartuk felhozni és tudjuk milyen neked, mert mi mind átestünk ezen csak te kisebb korodban – motyogtam neki, majd megöleltem.

- Köszi, Alice – mondta majd ő is visszaölelt – Menjünk – mondta majd már mentünk is vissza.

- Sajnáljuk, mi nem tudtuk – szaladt hozzánk Carmen és megölelte az új barátos nőmet remélhetőleg.

- Semmi baj, felejtsük el rendben? – erőltetett meg egy mosolyt. Majd visszaült a helyére.

- Öm…mi lenne, ha inkább te mesélnél, de csak olyat, ami nem érint érzékenyen – ajánlotta Rose, ami nem is volt olyan rossz ötlet.

- Rendben úgyis akartam nektek mutatni valamit. Emm hoznál, nekem egy kiskést nem kell annyira éleset – mosolygott rá de Emm arcáról lefagyott a mosoly.

- Hé, ennyire rossz társaság vagyok, hogy öngyilkos akarsz lenni? – kérdezte, de a helyérről el sem mozdult.

- Dehogyis, nem vagy annyira rossz társaság és nem is lehetek öngyilkos. Szóval siess! – adta ki a parancsot Bella. Majd Emmett már szaladt is. Hallottunk egy kisebb durranást. Majd már futott is vissza.

- Emmett mit csináltál odakint? – kérdezte Esme miközben fia elé sétált.

- Jaj, anya ügye tudod, hogy mennyire szeretlek – bújt anyához Emm, majd megölelte.

- Én is, de most komolyan mit tettél tönkre ismét – folytatta faggatását anya.

- Én csak kinyitottam a fiókot és véletlenül a kezemben maradt – emelte ki az ártatlanságát fejező szót – és különben is miért engem hibáztatsz mikor Edward fúrta a csavarokat neki kellett volna erősebbre – mondta miközben az öcsire emelte fel fenyegetően mutatóujját, mint aki most neveli a gyerekét.

- Ó majd, pont én leszek a hibás, mert te széttöröd a konyaszekrényt? – tette fel a költői kérdést Öcsipók.

- Hát még szép, hogy te ez csak természetes – vágott vissza Emm miközben rá kacsintott.

- Hát ezt elrontottuk – motyogta Jas-nek Emm.

- Elrontottuk? Tesókám ezt te egyedül szúrtad el – világosította fel szerelmem Emm-et.

- Chö… te mellém se állsz? Hát jó tesó vagy mondhatom – nyafogott tovább Emm. Már Jasper majdnem kimondta a frappáns visszavágását mikor Bella megszólalt.

- Fiúk álljatok le, és Emm megkaphatom azt a kiskést? – állította le őket mosolyogva.

- Ja… öm persze – majd átnyújtotta neki a kést. Bella visszaült a helyére majd a kés élét a kezéhez tartotta majd óvatosan megvágta magát olyan 5 cm hosszúan és akkor…