2. Fejezet

Sziasztok itt a 2. Fejezet. Örömmel látom, hogy már 6 ember követ =) Remélem tetszeni fog nektek és minden ide tévedőt köszöntök :P 

Jó olvasást!

 XoXo : Bessie

A új élet kezdete

Amint befejeztem mondandómat Esme és Rosalie már ott, ültek mellettem és próbáltak vigasztalni, én csak megöleltem őket és letöröltem krokodilkönnyeimet... 

- Ne is beszélgessünk erről, hanem inkább mondjatok magatokról egy-két szót. - majd egy mosolyt erőltettem arcomra.

- Rendben, akkor kezdem én-szólalt meg Carlisle1640-ben születtem Londonban és 1663-ban lettem vámpír. A londoni pap egyetlen fia voltam. Apám egész életét arra szentelte, hogy vámpírokat, boszorkányokat, meg minden olyan lényt megöljön, ami veszélyes az emberekre. Nagyon sok ártatlan ember halt meg emiatt és ez nekem nem tetszett. Apám viszont azt akarta, hogy én is ezzel foglalkozzak. Ugyan ő nem talált igazi misztikus lényeket én viszont Igen. Méghozzá vámpírokat a csatornában. Pár emberemmel elmentünk elfogni őket. Már nagyon éhesek voltak, ezért le voltak gyengülve, de Még így is gyorsabbak voltak nálunk. Ránk támadt az egyik és sorban mészárolt le minket egyenként. Mikor rajtam volt a sor, belém mélyesztette a fogait, és már szívta is a vérem, viszont ráugrott az egyik emberem a hátára és a vámpír azzal foglalkozott tovább, engem pedig ott hagyott.  Hatalmas kínok közepette másztam be egy közeli pince ablakán és ástam be magam az ott rohadó krumplik alá. Háromnapnyi égés után végrebefejeződött az átalakulásom. Soha életemben nem bántottam még embert. Mikor rájöttem, hogy mi vagyok, meg akartam ölni magam. Öngyilkos akartam lenni. Próbáltam a vízbe fulladást, a szikláról leugrást, de sehogy sem sikerült meghalnom. Ez után eldöntöttem, hogy nem eszek semmit. Ha máshogy nem, majd az éhhalállal sikerül megölnöm magam. Elbújtam egy barlangba, messze az emberektől és vártam. Már nagyon régen ott voltam és örömmel tapasztaltam, hogy az erőm egyre fogy. Ekkor viszont elfutott egy szarvascsorda a rejtekhelyem előtt, azagyamra pedig rászállt a vörös köd. Azonnal rávetettem magam a szarvasokra. Nagyon örültem, hogy úgy is élhetek, hogy nem kell meghalniuk Embereknek. Aztán találkoztam a volturival és beálltam hozzájuk. Még náluk sem öltem embert, hanem csakis állatvéren éltem. Viszont nem nagyon tetszett az ottani öldöklés és kínzás ezért eljöttem onnan. Kórházban dolgoztam és a spanyolnátha ideén egy haldokló asszony megkért rá, hogy mentsem meg a fiát. Nehogy meghaljon. Nos mivel nem volt társam és legalább meg is mentek egy életet Edwardot - az asszony fiát - megmentettem. Azanyja már meghalt akkor. Így éltem tovább Edwarddal. Majd egyszer találtam egy nőt, aki egy szikláról ugrott le. Nem halt meg, mert a szíve még dobogott. Csodálatos nő volt és még mindig az. Átváltoztattam Esme-t. Később egy utcán sétálva találtam Rosalira vérbe fagyva. Még neki is dobogott a szíve és megmentettem. Rosalie-t Edwardnak szántuk párként mivel sokáig élt úgy velem és Esme-vel hogy neki nem volt senkije. De Edward nem figyel Rose-ra és nem érdekelte és ezt ki is mutatta is. Aztán Rosalie egy vadászat után Emmet-tel a karjaiban jött haza, akit egy medvetámadáson mentett meg. Én rögtön átváltoztattam és így Em és Rose egy pár lettek. Egyszer Edward és Emmett elmentek vadászni és Jasperrel és Alice-el tértek vissza. Ő mindent tudott rólunk. Aztán befogattuk őket és így élünk együtt idáig. -mondta el gyorsan a történetet Carlisle.

- Szerintem ez az egész család története volt szóval már csak annyit mondjatok, hogy mikor születtetek és mikor lettetek vámpírok. Na meg persze a képességeteket – mosolyogtam rájuk kedvesen.

-1895-ben születtem és 1921-ben lettem vámpír. 115 éves - mondta Esme.

-1901. június 20-án születtem és 1918. szeptemberben lettem vámpír. 109 éves. Képességem a gondolatolvasás és gyorsaság - mondta Edward, miközben csibészesen rám mosolygott.

-1925-ben születtem, és 1943-ban változtam át. 85éves vagyok - mondta Rosalie.

-1925-ben születtem, és 1945-ben változtam át. 85 éves vagyok. Képességem az erő - mondta Emmett.

-1843-ban születtem, és 1863-ban változtam át. 167 éves vagyok. Emberkoromban katona voltam majd mikor átváltoztattak újszülötteket, képeztem ki és harcoltam. Képességem, emberek vagy vámpírok érzéseit érzem és manipulálni is tudom - mondta Jasper.

- De te hány éves vagy és mi a képességed, hogy mi nem tudjuk rajtad használni? – kérdezte Alice

- Én 2004-ben születtem és hát…a képességemet nem nagyon tudom .- vallottam be égy - kicsit félve , bár nem is tudom ,hogy mitől.

- De hiszen kinézel kb. 8 évesnek nem pedig ..6-nak. –mondta Jasper kicsit meglepetten.

- Igen egy kicsit gyorsan növök főleg az első évemben, ezért se mehetek emberek közé, mert feltűnne nekik.

- Hogy érted azt, hogy nem tudod? Mármint a képességedet! - kérdezte Carlisle.

- Hát egyszerűen fogalmam sincs, hogy mi az.

- Ha gondolod, megkérdezhetjük az egyik barátomat, akinek az a képessége, hogy meg tudja mondani, hogy mi mások képessége, ha érted .- mondta kedvesen, de láttam a szemében,hogy nagyon azt szeretné, ha igent mondanák.

- Perszer, hisz nem árthat, és legalább megtudom mi is az, ugye?- kérdeztem kicsit félve.

- Persze kicsim, de ha nem szeretnéd, nem kell- mondta Esme kedvesen és megértően.

- Nem, nem nyugodtan akkor Carlisle felhívnád a barátodat?- mosolyogtam.

- Akkor megyek is felhívni Elezart.- mondta majd felállt és el is ment.

- Na, mit csináljunk?- kérdezte a mi kis energia bombánk.

-M lenne, ha megmutatnánk Bellának az új szobáját?- mondta egyből Rose és már állt is fel, hogy együtt menjünk az emeletre. Az első emeleten csak szétnéztünk és megmutatták a szobájukat hogy melyik szoba kié az első Emmet-é és Rose-é nekik rózsaszínes szoba volt hozzá fürdővel és egy nagy gardróbbal, a második Alice-é és Jaspaer-é nekik a világoszöld szoba, amit már láttam, volt hozzá fürdő és egy hatalmas gardróbbal, ami még az előzőnél is nagyobb volt. A harmadik Esme és Carlisle szobája nekik világos barna színű volt fürdővel és még egy könyvtárféleség volt meg egy dolgozószoba tele kórházi cuccokkal, ja és gardróbbal (ki ne hagyjam) az övék már tűrhető volt bár az se volt kicsi. Oké, én szeretek vásárolni, de ez nem túlzás??? Na, mindegy…Aztán elindultunk a második emeletre ahol csak Edward szobája volt és még a vendégszobák az első lila volt, fürdővel, hát nekem ez egy kicsit túl csicsás volt, így mondtam nekik hogy ha lehet megnézném a többi szobát is. A második vendégszoba az tengerkék volt, amibe egyből beleszerettem, kék fürdővel és egy üres gardróbbal. Még nem nagyon ismerem Alice-t de ahogy elnézem ha rajta múlna ez már holnapra tele lenne szebbnél-szebb ruhákkal. Még néztem azt a csodálatos szobát majd megjelent Carlisle és mondta, hogy holnap után itt lesznek. Edward ez nagyon nem tetszett, amit nem értettem.

- Biztos, hogy már holnapután?- kérdezte Edward és reménykedett, hogy a válasz nem lesz.

- Igen fiam, biztos, tudod, nem vagyok még annyira öreg, hogy ne halljak rendesen - mondta mosolyogva majd elment.

- Bella, mi lenne, ha holnap elmennénk VÁSÁROLNI?- kérdezte aranyosan, hatalmas boci szemekkel az elején bár a vége már sikítás volt.

- Ha annyira szeretnéd…- mondtam neki kedvesen, de még be se fejeztem megszólalt Emmet.

- Ha túl akarod élni, akkor nemet mondasz- mondta mire Alice már emelte is a kezét, hogy tarkón vágja de Emmet már addigra elfutott. Mi lányok jót nevettünk rajta, hogy milyen aranyos volt. Még lementünk a nappaliba beszélgetni majd este fele már az új szobámban feküdtem le, de alig bírtam elaludni. Hiányoztak a jóét puszik, ahogy megölelnek és ahogy „Szép álmokat” kívántak. Mikor elaludtam a réten voltam és ott megtörtént minden még egyszer. Éjszaka hajnali 5 órakor arra keltem, hogy valaki rázogat, és a nevemet mondogatja- Bella, kelj fel, hallod csak rosszat álmodtál-mondta Alice majd megölelt.

- Alice olyan rossz volt- sírtam, majd én is jó szorosan megöleltem.

- Semmi baj.

- Gondolom, már most az idegeitekre megyek- sírtam még jobban.

- Ezt most verd ki a fejedből- szidott kedvesen.

- Nem aludnál itt velem, léci- kértem kedvesen remegő hangon.

- Persze, de ne felejtsd el, hogy reggel megyünk vásárolni-mondta és már egyből mosolygott.

- Rendben- és én is mosolyogtam, olyan aranyos volt.

- Na de most ugrás az ágyba kisasszony-majd együtt lefeküdtünk és engem egyből lepett az álom, de szerencsémre nem álmodtam többet.

(Másnap)

Reggel jól ébredtem Alice már az ágyam mellett várt, hogy odaadja a ruhát, majd betolt a fürdőbe. Letusoltam, megmosakodtam, megmostam a fogam és felöltöztem. Amit ma felvettem az egy farmer volt és hozzá kék pólóval és kék Converse cipővel, minden pont jó volt rám. Majd lementünk a konyhába ahol már Esme készítette a pirítósomat, forró eper teával. Gyorsan megettem a többiek eddig a kanapén ültek.

- Jó reggelt Bella ,valaki volt este a szobádba egy nyújtódeszkával, hogy így megnőttünk?- kérdezte nevetve, de senki más nem nevetett, csak Rose mikor megemelte a kezét és ő mint egy kisfiú Esme mögé bújt.

-Mindig a legkisebbet bántsák-mondta és felhúzta az orrát a kezét pedig mellhasán össze fonta, na akkor kitört a kacagás mindenki megszakadt a röhögéstől Jasper már a földön fetrengett és Edward közel állt ahhoz hogy ne essenek ö is össze. Mikor mindenki megnyugodott elindulunk az autókhoz. A garázsba 6 autó állt és 1 motor.

- Ez mind a tiétek?- kérdeztem és lefagytam….

- Tudod, szeretjük a száguldást!- Mondta Emmett és Edward egyszerre

- Ez egy BMW M3-AS CABRIÓ? Ez ki-é?- kérdeztem és megsimítottam az oldalát.-Az enyém- Rose és ő is megsimította az ajtóját- És imádom.

- Ez egy…Porse 911 turbó! Ez ki-é?- kérdeztem nem is inkább dadogtam. - Az enyém majd odatáncolt mellé Alice.

-És ez egy 97 es Jeep Wrangler. Kitalálom Emmet-é?- mosolyogtam kedvesen. Hisz ki-é lehet egy monstrum ha nem a család monstruma-e?

- Bírom a kiscsajt- mondta Em majd megölelt,ha lehetett ezt annak nevezni- Ismeri a kocsikat.

- És ez egy volvó C30as Jump.

- Az enyém, általában ezzel szoktunk menni mert ez nem annyira feltűnő mint a többi, bár azért szeretem-mondta és rám mosolygot. Viszonoztam mosolyát.

-Na, melyik kocsival megyünk?

- Mi lenne ha mi lányok mennénk a Porshe-val, ti fiúk meg a Volvo-val- ajánlotta az ötletet Rose.

- Nekünk jó-hangzott mindenkitól az egyhangú válasz. Gyorsan mindenki beszállt az autóba majd Edward indult elöl a Volvo-val. Mögötte mi is a Porshe-val.

- Mi lenne ha versenyeznénk?- kérdezte Alice nevetve.

- Nekem jó, de hogy szólunk nekik?- kérdeztem én is.

- Edwardnak üzent gondolatba- mondta gyorsan Rose és már látszott, hogy a fiúk begyorsítottak. Alice egyből felváltott és már csak azt láttam, hogy a mutató 240-et mutat,majd gyorsan hátra dőltem és áldottam az Istent ,hogy előre bekapcsoltam a biztonsági övet.10 perc múlva már azt vettem észre , hogy lelassítottunk, mert beértünk Port Angelesbe. Majd leparkoltunk a Pláza elé és már mentünk is be, hogy bevásároljunk. Amint beértünk még szét se tudtam nézni, mert Alice behúzott a legelső boltba. Ott szétnéztünk én felpróbáltam két pólót, amit meg is vettünk. Majd mentünk tovább minden boltba és mindenhol vettünk valamit, nadrágot, pólót, toppot, szoknyát, nekem egy kék kis ruhát, cipőt. A szatyrokat pedig fogták, de már „nem birták” így kivitték a kocsiba. Majd délbe leültünk a Mc Dolnald’s-ba és rendeltünk nekem egy sajtburgert cola-val.Majd amint megettem szétnéztünk az emeleten és ott is jó sok szatyorral végezték a fiúk. Már csak a fehérnemű bolt maradt, de oda csak Rose és Alice ment, mert én és a srácok kint maradtunk és leültünk a padra.

- Én ezt már nem bírom-mondtam és nagyot sóhajtottam majd a fejem Em vállára hajtottam.

- Én se, de én már előre szóltam neked tegnap. De te figyeltél rám? Hát persze, hogy...nem- mondta ő is tetetett fáradsága közben. Edward és Jasper is nagyot sóhajtott.

- Na, szerintem mára végeztünk, mehetünk haza, vagy kell még valami?- kérdezte,és a fiúk serényen bólogattak, hogy mehetünk haza. Majd elindultunk haza. Amint leparkoltunk, bevittük a szatyrokat.