5. Fejezet

Sziasztok!!! Itt az 5. fejezet. Nagy örömmel látom, hogy már 9 követőm van  =D Nos ha kapok 4 kommentet, hozom a következő fejezetet, amint meglesz, ha nem akkor csak jövő hét pénteken, bár már kész van.. és csak a hibákat kell átnézni, de azért tanulnom is kellesz. Elég rövid lett, de kicsit izgalmasra sikeredett...  Ja és még szeretném megköszönni a komenteket : Eveliin-nek

 Minie 95 ღ - nek

és Reby - nek

Jó olvasást!

XoXo . Bessie

Mikor megvágtam magam olyan 5 cm hosszúan... csak a szokásos dolog történt... 1 cseppnyi vér buggyant ki, majd a seb egyből eltűnt. A többiek pedig csak szájtátva bámultak. 

- Ezt meg hogy? - kérdezte Carlisle - Csak egy csepp volt és el is tűnt, mintha meg sem történt volna - én csak mosolyogtam.

- Kiskoromban egyszer elestem, és sírtam, de mire anyáékhoz beértem a házba, hogy elmondjam a sebnek nyoma sem volt. Alig akartak hinni nekem. Végül elhitték, nagy nehezen... - meséltem el.

- Tök jó, lehetnél egy mutáns vagy egy szörny egy csepp vérrel.. wáoo - Na igen Emmett.

- Köszi, amúgy félvér vagyok ha nem tudnád - csináltam egy ilyen fejet (-.-")

- Komolyan, nem hallottam róla, este elmesélhetnéd, hogy ez miket rejt, jó Belluska? - Ez most komoly ? Ez egy idióta dikk.

- Persze - mosolyogtam.

- Bella köszönjük, hogy ezt megmutattad nekünk, de ha nem bánod megszomjaztunk egy kicsit, az előbbi incidensed láttán, szóval én és a családom elmegyünk vadászni - mondta Carmen és már indultak is. 

- Persze, menjetek csak - mosolyogtam a megfogalmazáson.

- Rose, most kezdődik a New York-i  divatbemutató!!!! ÁÁÁÁ - ültek le a tv elé és szerintem egy hamar onnan fel sem állnak. Carlisle és Esme pedig felmentek a szobájukba. Jazz + Emmett kint bunyóztak. Én leültem a zongora elé és néztem olyan szép volt, muszáj volt megérintenem a billentyűt egyszerűen magával ragadott. Csak egy hang volt mégis gyönyörű volt. Ábrándozásomból Edward hangja térített vissza : 

- Ha gondolod megtanítalak zongorázni... - mosolygott rám.

- Igen, szeretném, persze csak ha nem gond.

- Dehogy is, örömmel - ült le mellém.

- De előtte nem játszanál nekem csak egy dalt - Mire kimondtam Edward bele is kezdett...

http://www.youtube.com/watch?v=zQME-ChSwNM 

Lassan kezdődött, majd egyre felgyorsult, minden aprólékos hang a helyén volt, majd lassult - lassult, de minden másod percben csak egy kicsit. Aztán vége lett. Gyönyörű volt. Teljesen beleéltem magam, minden hang tökéletes volt. Annyira jó volt, a ritmusa, a dallam, hogy táncra tudtam volna fakadni. Meseszép volt és mikor a dal vége felé jártunk az egész lelassult és lezárult az egész, olyan természetesen...

- Milyen volt? Nagyon béna igaz...

- Béna? Ennél szebb dalt még életemben nem hallottam és nem is fogok. Ezt tanítsd meg nekem légyszi - néztem rá a legszebb szemeimmel.

- Oké, na de gyere ide az ölembe alig éred fel a billentyűt - Nevetettet. Gyorsan az ölébe ültem és már mutatta, hogy mikor melyiket kell benyomni már ment vagy 8 hang, mikor egy hangos csapódást hallottunk, majd mindketten az ajtó felé fordulva megláttuk...